Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

Megszakította a beszélgetést: — Könnyen lehet, hogy azon az éjjelen te is álmodtál, csakúgy, mint én. Álmodtál, akárcsak én, amikor először pillantottam meg ezt a márványtömböt... Nem sok, amit tudunk! Nekünk most az a feladatunk, hogy Marco kéziratát megtaláljuk. Azontúl minden úgy történik majd, ahogy elrendeltetett... Semmit sem szabad elhallgatnom, és nem akarok semmit figyelmen kívül hagyni, ami ezekkel az eseményekkel összefügg. Mindent leírok, ami beszámolómat világossá, szavahihetővé és érthetővé teszi. Tudom, hogy e feljegyzések kései olvasói azt állítják majd rólam, hogy Marco Pólónak, a „Messire Milioné"-nak, a hazugok hazugjának, a világcsalónak vagyok a bábja, és arcátlanul hazudok, mint ő. Igen, kortársai így nevezték ezt a nagyszerű embert! Engem, aki csak szerény titkára voltam, ugyancsak ilyen nevekkel fognak illetni. Mert ugyan hogyan felelhetne meg az igazságnak és a józan észnek, hogy egy majom, amely titokzatos körülmények közt sok évvel ezelőtt megszökött, ugyancsak titokzatos, rejtélyes körülmények közt éjnek idején a Palazzo Pólóban teremhetett, és megfojthatta Marco Pólót? Hiszen a sok orvos közül, akit a tetemhez hívtak, egyetlenegy sem tudta megmondani, hogyan halt meg, mi volt a halál oka. Nos, a teljesség kedvéért mindehhez, amit eddig elmondtam, még azt is hozzá kell tennem, hogy Velencében sokáig nem lehetett elhallgattatni e mendemondát. Szájról szájra járt. Az emberek suttogtak, hangosan nem merték elbeszélni. Azt állították, hogy Marco Pólót álmában fojtották meg. A nép rebesgette, hogy uram hatalmas fehér majom áldozata lett. Evvel kapcsolatban .két emberre kell emlékeztetnem: az egyik Pietro Boccanera, a Polo nemzetség ősi ellensége. A másik Marino Falieri, Velence későbbi dogéja. Marino Falieri ugyanis már ez idő tájt hajhászta a nép kegyét, és Velence lakosságát mind újabb ötletekkel lepte meg. A Szent Márk téren nagy ketreceket állítta69