Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVIII. fejezet: Amritsar temploma

Minden baj nélkül Amritsarba érkezünk. Négyezer emberemet az aranytemplomba vezetem. A tanítványok és követők most otthonukbn vannak. Évszázadokkal ezelőtt indultak onnan útnak, hogy a hitet és a szeretet igéjét hirdessék. Mary a menet végén haladt. A templom közepén álló oltárra helyezik a szikhek szent könyvét, az Adi Granthát. A szent könyv aranyhímzésű párnán nyugszik, selyemmennyezet alatt. Papok állják körül, akik életüket ennek a könyvnek szentelték. A szentély belső falai aranydísztől roskadoznak. A falak tövében költők ülnek. Dalokkal dicsőítik a szent könyv titkát és csodáit. A négyezer szikh mezítláb lépte át a templom küszöbét, és az ősi hagyományoknak pontos betartásával sorakozott fel. Este van. A papok a szent könyvet ünnepélyes menetben külön kis cellába viszik, ahol éjjeli álmát alussza. Reggel öt órakor ébreszthetik csak fel. Majd akkor újból az oltárra helyezik. A halhatatlanság tavának szent szigetén az éjjeli nyugalom ideje alatt semmi nesznek sem szabad hallatszania, hogy az alvó istenséget ne ébressze fel álmából. De a szent könyv csodáit papok és költők halk énekkel, mely olyan, mint egy ősi ibölcsődal, dicsőíthetik. Az utolsó napsugár is elhal. Az aranykupolára sötétség borul. Ekkor felgyúlnak a lángok, az ünnep megkezdődik. Másnap reggelig tart. Fojtottan, tompán zsong a papok imája, éneke. Költők zsolozsmája vegyül bele, mellyel a könyvet és az isteni kegyet magasztalják. Az Adi Grantha alszik. A szikhek nagy ünnepélyre készülnek, mely másnap reggel kezdődik: Guru-Ka-Bagh szentélyét fogják megtisztítani. A szikhek százanként hagyják majd el a templomot, és mezítláb zarándokolnak tíz mérföldnyire a szentélyhez, hogy a parancsot végrehajtsák. Imával, énekkel telik el az éjszaka. Szürkületkor a papok kihozzák a könyvet. Előbb ünne360