Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVIII. fejezet: Amritsar temploma

pélyes menetben végighordozzák a szentélyen, majd az oltárra helyezik. Nem nyitják ki. Ez csak később történik, amikor a messze földről érkezett zarándokok összegyűlnek, hogy imádják Siva istent, tanácsot kérjenek, segítségért könyörögjenek. A templom főkapuja kitárul, az első napsugarak beözönlenek rajta. A szikhek első száz embere éppen indulni készül, hogy Guru-Ka-Baghba zarándokoljon. Mellüket a világháborúban szerzett kitüntetések ékesítik. Más dísz nincs rajtuk. A tíz mérföldnyi utat mezítláb teszik meg. Ekkor a templom előtt mozgás kerekedik. Hangzavar támad, kérdések és feleletek röpködnek izgatottan, angol nyelven. Kilépek, és egy angol rendőrtiszttel állok szemben. Mögötte rendőrlegények. — A szikhek ünnepét a hatóság betiltotta! — mondja udvariasan, de erélyesen. — A Guru-Ka-Bagh szentélyéhez vezető hidat rendőrség szállta meg, senki sem mehet át rat

ja. Minden magyarázat felesleges, vita hiábavaló lenne. Ez az ember feltétlenül teljesíteni fogja a kapott parancsot. — ön a szikhek tisztje — mondja jóakaratúan, szinte mint magánember, aki velem és hajdani bajtársaimmal rokonszenvezik. — Beláthatja, hogy a kormány semmi olyat nem tűrhet, ami lázadásra vezethetne! Elköszön, és megy. A parancsot kifogástalanul teljesítette, nem hatolt be erőszakkal a templomba. Mikor ismét a szentélybe lépek, ahol négyezer szempár rám szegeződik, megállok az oltár előtt. Eljött az óra, melyről Gandhi beszélt. Most nyilatkoztatik ki a titok. Évszázadok óta először történik, hogy a papok a szent könyvet parancsomra visszaviszik a cellába, ahol az éjszakát szokta tölteni. A papok engedelmeskednek, tudják, hogy ennek meg kell lennie. Mikor ez megtörtént, ugyancsak parancsomra az előcsarnokból hatalmas márványtömböt hoznak be, és a kockát az oltár előtt felállítják. Minden nesz elhalt. Hang nem hallik, némaságba bur361