Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVIII. fejezet: Amritsar temploma

szentélyéről, akik 'hajdan a szeretet tanítványai, az Ige követői voltak, de zord harcosokká lettek, és embertársaik vérét ontják. Pillanatra így látod és hallod a titok csodáját. így fogadod magadba a szentséget, mikor a Nektár-tó partján állsz. Mert az Örökkévalóság tava ez, és az Örökkévalóság mélyéből emelkedik ki a sziget, melyen az aranytemplomot felépítették. A szentély belsejének ezt a nevet adták: „Időfelettiek menedéke". És te is részesülsz az idő feletti Örökkévalóságban, mert szemeddel látod, ami láthatatlan, füleddel hallod a némaságot, és lelkeddel éled meg, ami soha el nem múló. De ez csak üdvözült pilanatokig tart. Aztán megkezdődik a halandók isteni színjátéka. Anno Domini 1922. augusztus huszonegyedike. Guru-Ka-Bagh, az ősi szentély, mely Amritsartól tíz mérföldnyire fekszik, a lehanyatló nap vörös sugárözönében fürdik. Mary a hídon áll, mely a szentélyt az aranytemplommal jelképesen összeköti. Nem árultam el neki, milyen ünnepre készülünk. Mielőtt távozom, megragadja a kezemet. Szótlanul tekint rám. Szemében csillogó könnyéből fény árad, híradás arról, hogy ütött az óra. A szentély előtt ötezer szikh sorakozott fel. Fekete turbánjukon fehér virágfüzér díszlik ünnepélyesen. Az ifjú hinduk küldöttei ezek, akik a halált megvetik. Minden áldozatra készek ők, akik a világháborúban véreztek. Valamennyien ismernek, és én is ismerem valamennyiüket. Minden poklokon át követtek, és ma is követnének. Nem kérdezik, mi a szándékom. Néma századokká, zászlóaljakká tömörülnek. Mint a harctéren. Mikor az előkészületek befejeződtek, élükre állok, és a menet megindul. Ezer ember visszamarad a szentélyben. Négyezerrel, egy hadi létszámú ezreddel áthaladok a hídon. Senki sem állja utunkat, csak a kíváncsiak verődtek csoportokba a híd két oldalán. 359