Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XV. fejezet: A kísérlet

lyére vonatkozó értesüléseit? Londonban vagy Berlinben?... Mindez számtalanszor átvillant agyamon, mialatt a heverő­székben timyálkodtam, és Maryvel hanyag, előkelő társal­gást folytattam. Most gondoltam először ezekre a megdöb­bentő, homályos és ijesztő összefüggésekre. Azért most, mert csak egy nap választott el a kongresszusi ülés megnyitásá­tól, és Gandhival megbeszéltem, hogy egy nappal az ülés megnyitása előtt felkeresem. Mary mesterien harcolt, és én sem árultam el semmit. A legnagyobb csodálat hangján be­szélt Lord Readingről, de minden gondolatával Kämpfer mellett van. Kis, bájos ellenfelem előnyben részesíti a fon­dorlatos, álcázó vívómódszert. Ezzel arra kényszerít, hogy a kezdeményezést neki engedjem át. Hiszen mélyen átérez­tem, hogy hosszú, rejtelmekkel, titokzatosságokkal teli kö­zös utunk vége felé jár... A dolgok menetét, a kifejlést nem szabad megzavarnom, bármennyire is veszedelmes ez a já­ték. Megkönnyebbülésnek érzem ezt a felismerést, és embe­ri képességeimet vakmerő leleményességgel próbára teszem: minden könnyedén odavetett, szinte élces válaszom csap­da, és kéjesen élvezem a gondolatok bábjátékát, melynek színpada India, a kitörni készülő roppant tűzhányó. Szóra­koztató csevegéseink közben hirtelen mód nyílik arra is, hogy éles fordulattal a közelgő döntés felé kanyarodjam. Maryvel, imádott asszonyommal beszélgetek, de mögötte, a semmiből Hans Kämpfer magasodik fölém. Viaskodom a kísértettel, amelyről most fogom letépni az álarcokat, egyiket a másik után. Minden asszony gyermeknek nevezi a férfit: pedig ő a gyermek. Közelről csak az érinti, ami személyes érdek­lődését felkeltette. Egy világkatasztrófa az asszony szemé­ben jelentéktelen dolog, de ha egy jelentéktelen férfi nem váltja be a hozzá fűzött reményt, az emberi kudarcban vi­lágkatasztrófát lát. — A tehetséges és tapasztalatokban gazdag politikai ügy­nök akkor kelt érdeklődést maga iránt, ha bolond módon keveri a kártyát, mint ez a mi öreg barátunk! — vetettem oda közömbös hangon. — Azt kérdezed, mit akar tőlem Hans Kämpfer, aki sze­338

Next

/
Oldalképek
Tartalom