Neubauer Pál: A jóslat
Második könyv- Élmények 1914-1923 - XV. fejezet: A kísérlet
homokkőből készült az oszlopkör is. Fent a magasban, a cirkusz legtetején tornyocska díszeleg. Az új kormányzósági város a tulajdonképpeni Delhitől messze fekszik. Kissé gyorsan épült, és jelenkori állapotában a fejlődésnek csak a kiindulópontja. Inkább vázlat, mint kivitel. Kis, modern villát béreltünk, a Raisina Hill tövében. Mindenről Mary gondoskodott. Az ápolt kertet, mely pálmákban és színdús virágokban bővelkedett, alig vettem szemügyre, nem méltattam figyelemre. Az ízléses lakással sem törődtem, és meg sem kérdeztem, kinek a tulajdona az elragadó ház. Villánk kis teraszáról az ősi Delhi viharverte falait láttuk. Az Aravalli-hegység lejtős nyúlványai az elmúlás szomorújátékának mintegy hatalmas kulisszái. Mindennap órák hosszat pihentem a terasz egyik heverőszékén. Mary egy másikon mellettem. Ha felületesen figyeltem, nyugodtnak, sőt közönyösnek láttam. De azt is észrevettem, hogy a végre kivívott boldogságtól megcsömörlött. Hasonló álarc mögé rejtőztem, és megindult köztünk az idegek párharca. Néha úgy éreztem, hogy magas hegyen fűbe heveredtem. A hosszú út elfárasztott. Eltompultam, és furcsa közönnyel viseltettem a legnagyobb veszéllyel szemben is. Hátamon fekszem, bámulom az égen száguldó felhőket, pedig tudom, hogy minden pillanatban kitörhet a vihar. Mozdulatlanul fekszem, és az első villámra várok. Hiszen már Leuvenben is vártam rá... Ha mindazt, ami eddig kaleidoszkóp módjára váltakozó, tarka képek sokasága volt, és izgalmasan újszerű kalandok köré csoportosult, ha mindent, ami Marco Polo kéziratának felkutatása óta történt, romantikus mesének vagy spleennek kellett tartanom, akkor Delhiben tudatára ébredtem annak, hogy Hans Kämpfernek már Leuvenben igaza volt. Mikor legkevésbé vártam, párharc vette kezdetét, és a leszámolásnak nagyon is kézzelfogható céljait pontosan magam előtt láttam. Egyetlen gondolatot sem szenteltem többé Marco Poló335