Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

vonz. Ezúttal még mágikusabban. Némán nézem, és ezt látom: Huf us Daniel Isaacs, Marquess of Reading, angol peer, a lordok házának legfelsőbb bírája sokkal többet tud, mélyebben értelmezi a világot, az életet, az embereket, mint amennyire magas rangú címei és méltóságai feljogosítják. Lelke, szellemisége, hagyománya révén, amely ősi, mint Indiáé, sokkal közelebb áll a hindu néphez, mint amennyire magas rangú címei és méltóságai feljogosítják. Ezt a rokonságot nem tudja elrejteni. Ebben a pillanatban árulja el arca: Atlasz áll előttem, vállán a világ... Pedig Lord Reading karcsú, törékeny, meghajlott férfi. Ha az ember jobban odanéz, nem mindennapi látványban van része. Az alkirály túl van a hatvanon. Arckifejezése most lassan a kiindulóponthoz tér vissza, hogy az élet vonala bezáruljon, ha eljön a vég. Az angolszász jelleg mintegy elhalványul, tovatűnik, mindinkább veszít erejéből. Egész életében arra törekedett, hogy ezt a jelleget kitenyéssze magában, és most mégis a zavaró, megtévesztő írás helyén vegyi tintával írt titkos szöveg válik láthatóvá: Ázsia. Vonásról vonásra rajzolódik ki a titok, pillanatok alatt tökéletes átváltozás megy végbe. A nagy, hangzatos nevekből és címekből csak Daniel és Isaacs marad meg, a két bibliai név. Nagyanyja ezeken a neveken szólította a gyermeket. S most a péntek esti ünnepi gyertyák szelíd fénye gyullad ki az indiai alkirály szemében... Lord Reading, Anglia legfelsőbb hatalmának képviselője Indiában így nézett rám szótlanul, amikor elbúcsúztunk. — Lehet, hogy India a következő pillanatokban lángokban áll!... Ezt Mary mondta. Űgy volt, hogy a nagygyűlés előtt találkozunk, ha visszatértem az alkirálytól. Bombayben állapodtunk meg. Néhány hét óta nem láttuk egymást. Delhibe, Lord Readinghez nem vihettem magammal. Vagy talán nem így volt? Talán inkább ő akart egy időre magára maradni? Magára?. .. 330