Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

ta, hogy Mary folytatja beszélgetésüket, mely Mirvüle gróf palotájában kezdődött. De Mary csak szertelenkedett: — Azok után, amit itt láttam, csak annyit mondhatok, hogy a mozgalom a kezdet kezdetén tart. — Európa téged igazolt. Beismerem, hogy nélküled sohasem lettem volna azzá, ami vagyok. De ne felejtsd el, hogy most Indiában tartózkodunk! — ellenkezett Braganza. — A helyzet és a lelkiállapot nagyon ismerős! — szakította félbe élénken. Finom, keskeny arcában csillogott a szeme, homlokához kapott, mintha ebben a pillanatban visszaemlékezne valamire, és az ötlettől el lenne ragadtatva. — Most már pontosan tudom, mikor éreztem ugyanezt! Az élmény kezdetén, mikor Leuvenbe érkeztem. Braganza valósággal megtorpant, és heves mozdulattal fordult feléje: — Ugyan, micsoda hasonlat! A kis belga városról és a roppant Indiáról nem is szólva, csak nem felejted el, hogy abban a pillanatban kitört a világháború. Tekintete Maryével találkozott, és elhallgatott. India, Leuvennel összemérve, talán nem is olyan nagy, mint a háborúhoz viszonyítva az, ami most itt vár rájuk, mondták a női szemek. De nem foglalta szavakba a gondolatot, beérte egy útmutatással: — Elvégre nincs szándékunkban itt megtelepedni, és nem fogunk a kormányzónál tisztelegni, hogy ötórai teákra legyünk hivatalosak. Ezt a hibát Leuvenben sajnos elkövettem. De az európai földrengés rövidesen kioktatott arról, hogy... Egy hónap sem telt bele, és Leuven lángokban állt! — Merő képzelődés! — szakította félbe Braganza izgatottan. — Nem Marco Polo kéziratát keresed itt! — De a titok, amit Hanumán papjaitól kilesett? — kacagott Mary széles jókedvében, és szörnyen mulatott. — Ha spleenes fáradozásaim sikerrel járhatnak, úgy csakis abban az országban, ahol a Velencei ellopta... — Nem vagy következetes, Mary! Párizsban gúnyosan emlegetted a titkot. Mi voltam a szemedben? Álmatag hin313