Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

du, ki nem tud cselekedni, mert nincs meg benne az európai ember erélye. Eleget fáradoztál velem, fáradozásaidnak megvan a kellő eredménye, cselekvő, éber, okos európai vagyok! Mary felfigyelt. Könnyed mozdulattal előrehajolt, mintha hangot hallana. Valahonnan elmosódott, hosszan elnyújtott ének hallatszott ide. — Ezek mohamedánok, nem hinduk! — suttogta izgatottan. — Már egészen jól meg tudom őket különböztetni. — A kalifátus mozgalma... — magyarázta Braganza. — Az iszlám szent földjének, Törökországnak, Palesztinának, Arábiának, Mezopotámiának, Szíriának egyesítését követelik a szultán uralma alatt. De Anglia erről hallani sem akar! A mohamedánok még nemrég leköpdösték szentélyeinket, és kigúnyoltak, mert a tehenet szent állatként tiszteljük. Ma egy táborban harcolnak velünk. Mahatma Gandhi nagy műve ez. — Hallgass csak, ez az ének többet árul el, mint a menynyit meg tudnál magyarázni! Hallod, közelednek... Mint jajszó, melyet primitív komponista zeneileg aláfestett, mint sirám hangzott ez az ének, de az egyhangú, vontatott kántálásból harcias ritmusok is kicsengtek. — Ehhez megtévesztésig hasonlót akkor hallottam már — suttogta Mary —, mikor a német csapatok közeledtek. Sebesültekkel telt meg a város, a rend felborult, minden a feje tetején állt. — Indiában ez az ének nem ritkaság! — mondta Braganza türelmetlenül. — Egyébként az volt a tervünk, hogy áthajózzunk Elephanta szentélyéhez. Ebben a pillanatban elhalt az ének. A féktelen düh és rémület üvöltését bömbölte ezernyi torok. A kitörés megismétlődött. Hátborzongató volt így a közelből hallani. Aztán elhalkult, elhalt. — Szétkergették őket! Mary most Adeni irányába nézett a tenger felé, ahonnan az európai hajók érkeznek. Makacsság, konokság keményítette meg arcvonásait. Halkan szólalt meg, és hangja legalján mániákus csökönyösség lázadozott: 314