Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - V. fejezet: A titokból lángok csapnak fel

gyöződés hatott át, hogy vándorlásaim végcéljához érkeztem. Talán ezért történt, hogy Visnu és Hanumán nem tettek ellenem semmit, és talán akarták, hogy a nagy ünnepen jelen legyek, mert mindenről, ami emberi hivalkodás, megfeledkeztem, és nem élt bennem más, csak mélységes elcsodálkozás, alázat és hit. Árulástól, bosszútól nem kellett tartanom. De a titkok titkát, az emberi léleknek fenevaddá változtatását még nem láthattam ..." Aztán ez is megtörtént. Marco Polo tulajdon két szemével látta: Brahma ünnepe, a négyfejű, négykarú istenség nagy ünnepe volt ez. Brahmáé, akinek neve „Varázsige", és aki száz- meg ezermillió embert, az egész iföldtekét és a csillagvilágot meg tudja változtatni. Az ibolyaszínben, gyöngyszürkében és baracksárgában csillogva pompázó ég egy este mintha megnyílt volna, és a templom legbelső udvarán Brahma roppant szobra tűnt elő az égből. Ezer oszlop állt őrt a legbelső udvar körül. Innen a szentélybe lehetett jutni. Az oszlopokat gazdag ornamentika, fantasztikus jelképek és szent mondások díszítették, a legősibb művészet remekművei. Mondák és legendák világából életre kelt állatok fejei tetőzték be őket. Brahma mozdulatlanul trónolt a pompának ebben a hallatlan bőségében. Egyik kezében a szent védák könyvét tartotta, a másikban az áldozati kanalat, a harmadikban rózsafüzért, és a negyedikben áldozati kelyhet. Ö maga pedig lótuszvirágon ült, és a virág oly nagy volt, •hogy az előudvar két oldaláig ért. „A papok egyhangú énekéből lassan bontakozott ki a Brahma-ünnep értelme: a titok. Megvizsgáltattak sorra, egyik a másik után; és sokat közülük Brahma azzá a fenevaddá változtatott, amely a lelkük mélyén szunnyadt. Csak a tiszták találtattak méltónak arra, hogy küldetésüket továbbra is teljesítsék. A többi fölött Brahma, a Varázsige mondott ítéletet: el kellett tűnniük, hogy ezer esztendő multán újra megvizsgáltassanak. Mert ezer esztendő: egy nap." 157