Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - V. fejezet: A titokból lángok csapnak fel

Az utolsó ítélet napja következik el, minden borzalmával. A borzalmak ezerszerte borzalmasabbak, mint a szentírásban megjövendölt Utolsó ítélet napjának fogcsikorgató rémülete, a Dies irae, Isten haragjának szörnyű napja, amikor a századok porrá hullanak. Nem harsonák szólnak itt, nem arkangyalok sújtanak le a megtorlás tüzes kardjával élőkre és holtakra, nem kísértetjárás elevenedik itt meg, melyet reszkető, remegő emberek rémülete álmodott meg: a természet mond szörnyűséges, könyörtelen ítéletet, a természet uralkodik korlátlanul élők és holtak felett, és rajta kívül nincsen semmi. Félelmetesen barbár, ősi mezítelenséggel tör elő az emberből, egyből, százból, ezerből: irigység, gyilkolás kéje, gőg, istenkáromlás, megtorlás, bosszú... Elemi erővel tör elő, ami az ember rejtett lénye. A halált hozó szenvedélyek azonmód fenevaddá változnak: sakálok, tigrisek, kígyók, dögkeselyűk, vaddisznók, krokodilusok, farkasok alakját öltik... A szentély legbelsőbb előudvara hemzseg ezektől a fenevadaktól, melyek kis idő előtt még a szent titok, Hanumán papjai voltak. A kígyó máris a tigrisre veti magát, és halálos öleléssel agyonroppantja, a farkas a vaddisznóba mar... A pusztulás, a megsemmisülés kezdetét veszi... A leírásnak ezen a pontján Marco Polo megtorpan, mintha visszariadna. Szaggatottan diktálja tovább a szöveget, inkább csak jelzi az eseményeket, és nem ad kimerítő rajzot, mint eddig, mintha az események elmondása erejét meghaladná. Poklok pokla nyílik meg, amely mellett Dante infernója elhalványul. A leírás ezen a ponton érezhetően megszakad, a mondatok belső ritmusa elveszti minden elsöprő erejét, tétova, habozó. Marco Polo ugyan érti e Távol-Kelet minden nyelvét, és táj szólását, világosan felfogja, mi a varázsigék értelme, és agyában megrögzíti őket: évtizedek múltán semmiről sem feledkezik meg, előadása szabatos, tárgyilagos, szavahihető. Mary nem is evvel törődik, ügyet sem vet rá. Másvalami ejti hatalmába, az emberiség jövőjének próféciája: a Jóslat. Marco Polo, a földteke vándora nagy gonddal, lelkiismeretesen írja meg, hogyan folyt le Brahma ünnepe, mely nagy ítélőszék 158