Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A hazai ellenállás és a kisebbségek
ebben az időben a nemzeti célok felszínre dobása, elsősorban az elvesztett szlovákiai területek visszaszerzése, a német hatalmi befolyás kiküszöbölése, később 1943-tól a nemzeti állam eszméje. A tömegek megnyeréséhez ideológiai kompromiszszumra volt szükség: „Otthon a harci mozgósítás a németek ellen - érthetően - szlovák alapon szélesebb körű lesz, mintha csehszlovák alapon volna; szlovák alapon a németek és magyarok elleni egységes harcban magunkkal ragadhatjuk a ludák elemeket is..." - írta V. Kopecký J. Švermának Moszkvában, 1942. augusztus 5-én. 3 Ez a taktika a további harcokban eredményesnek bizonyult, elsősorban a fölkelés idején. A kiadott okiratokból nem lehet teljes szélességében összeállítani az ellenállási mozgalom magyarellenes helyezkedésének a kibontakozását, eszmei és hangulati feltöltését, de a korai állásfoglalások nagy része fennmaradt a londoni csehszlovák kormány levéltárában, mert a londoni emigráció mindenkor lényeges érvként értékelte a hazulról érkező kívánságokat, javaslatokat, tájékoztatásokat. Bizonyos tévedéshez csak az vezetett a tájékozódásban, hogy Londonban nem tudták lemérni az egyes csoportok súlyát a társadalomban, a legtöbbet levelezőket tartották a legerősebbnek, a hallgató kommunistákat pedig lekicsinyelték. így volt lehetséges, hogy komoly erőket hittek fél tucat személy akciója mögött, az osztályalapon elinduló forradalmi szervezkedést pedig szinte csak a tizenkettedik órában vették tudomásul. A hazulról érkező leveleket Smutný, Beneš titkára gyűjtötte össze. Nem véletlen, hogy a sztálingrádi csata utáni hetekben már megindul a levélírók érdeklődése a magyar kérdés iránt, persze a megtorlás szellemében: „Mindenki németellenes és természetesen magyarellenes is." 5 Smutný feladóként a szlovák ellenállás egyes résztvevőit említi, nevek nélkül. A levél Genfből érkezett, észrevételei vitathatók, mert a „mindenki" nyilván túlzás, valószínüeg csak értelmiségi körökre vonatkozik, a magyarellenesség a levél feladása idején (1943. március 9.) még nem jutott el a népi tömegekig. Egy másik magyar vonatkozású levél 1943. június 23-i keltezéssel érkezett Isztambulon 94
