Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A hazai ellenállás és a kisebbségek
A HAZAI ELLENÁLLÁS ÉS A KISEBBSÉGEK A cseh és szlovák ellenállási mozgalomban - ugyanúgy, mint az emigrációkban - a csehszlovák nemzeti állam eszméje 1943ban kezdett polgárjogot nyerni; 1944 nyarától pedig az országban is nyomon követhető a magyar kisebbség elleni diszkriminációra való felkészülés, sőt magának a transzferelvnek az igénylése is. A szlovák kommunisták 1941 júliusáig nem lelkesedtek a csehszlovák állam felújításáért, csehellenes jelszavak kíséretében a Szovjet-Szlovákia elméletét terjesztették, 1 a magyar kisebbség esetleges későbbi elnyomása, kitelepítése stb. szóba sem került. A hazai kezdeti osztályszolidaritás és nemzetiségi türelmesség időbeli összhangban volt az emigrációk nemzetiségi politikájának demokratikus fázisával, amit azonban nem az oki összefüggés, hanem az azonos nemzetközi konstelláció hozott létre; ez volt az az időszak - 1941 nyara előtt -, amikor Beneš több jogot ígért a nemzeti kisebbségeknek, mint amenynyivel 1938-ban rendelkeztek. A hazai illegális kommunista sajtó is kiállt a nemzeti kisebbségek jogai mellett. A Hlas ľudu 1940. június 15-én így írt: „A leghatározottabban tiltakozunk a magyar munkásság üldözése ellen nálunk éppen úgy, mint a magyar kommunista párt tiltakozik a szlovákok üldözése ellen Horthy Magyarországában." 2 Hitler támadása a Szovjetunió ellen áthangolta a szlovák kommunisták állásfoglalását a cseh kérdésben, a jogfolytonosság elfogadásában, következésképpen a német és magyar kérdésben is. A bekövetkezett változások már oki összefüggésben voltak az emigrációk nemzetiségpolitikai irányvonalával, az emigrációk propagandájának hatásával a hazai környezetre, főleg azonban a londoni emigrációs kormánynak a szövetségesek részéről történt elismerésével. A tömegek megnyerésének lényeges taktikai eszköze volt 93