Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
az antifasiszta harc szellemében a Csehszlovákia ellen vétett háborús bűnösök megbüntetésének a keretében oldódik meg... Az elnök kijelentette válaszában, hogy az ő eredeti terve a mi taktikánk alkalmazásával pontosan megvalósítható. Közben hangsúlyozta, hogy ennek a tisztogató akciónak a végén a Csehszlovák Köztársaságnak szláv nemzeti állammá kell válnia." 7 0 A levél a kollektív nemzetiségi diszkrimináció árnyékát veti előre, az antifasizmus egy új értelmet kap, a nemzeti kisebbségek likvidálásával. Ez a tétel nem csupán a háborús idők nacionalista tévedése, Sámuel Cambel történész a magyar kisebbség elleni erőszaksorozatot (1946/47 telén) még 1972-ben is antifasiszta tevékenységnek tekintette (Cambel: Slovenská agrárna otázka - A szlovák agrárkérdés). A taktikus eljárást 1944 májusától már Gottwald is feladta, a magyar kisebbséggel szemben a nyílt erőszak szükségességét tette magáévá, 1945 márciusában ő szövegezte meg a kassai kormányprogram VIII. fejezetét a nemzeti kisebbségek kollektív jogfosztásáról. Az elvet magyar vonatkozásban csak akkor volt hajlandó újból „taktikai" mezbe öltöztetni, amikor 1945. augusztus 2-án a potsdami határozat nem hagyta jóvá a magyar kisebbség totális vagyonelkobzásos kitoloncolását. (A felújított taktikai mez: lakosságcsere, radikális népbíráskodás, reszlovakizálás, széttelepítés, kulturális blokád stb.) A nemzeti célok propagálása, elsősorban az elvesztett szlovákiai területek visszaszerzésére irányuló harci elszántság helyet kapott a Szovjetunióban megalakuló csehszlovák katonai kötelékek kiáltványában is: „Fel a harcra... a magyar grófok és zsandárok járomában sínylődő testvéreink fölszabadításáért!" 7 1 (Az antifasizmus fölszabadító mozgalmai Európában a nemzet fölszabadítását és az elvesztett területek visszaszerzését követelték, kivéve a magyar ellenállási mozgalmat, mely a függetlenségért és a demokratizálódásért vívott harcot kénytelen volt színmagyar területekről való lemondással összekapcsolni. Ezért terjedelmében és lendületében messze elmaradt más nemzetek harci kiállása mögött.) 74
