Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
lusban tett észrevételeit a szudétanémet kérdésről: „Az angolok és a szudétanémetek. Ez csak presztízskérdés, többet erről beszélni nem fogok, megmondom nekik, hogy Jaksch és az egész társasága engem már nem érdekel, mulassanak velük ők." 4 5 Maga Beneš a végső szakításról így ír: „Az utolsó személyes megbeszélésem Jakschsal 1942. december l-jén volt. Ez már azután a nyilvános nyilatkozat után volt, amelyben a brit kormány a parlament előtt hatálytalanította Münchent, így véglegesen győzött álláspontunk és valamennyi tételünk... Az utolsó beszélgetés után a szociáldemokrata De Witte meggyőzően magyarázta nekem a cseh-németek szörnyű helyzetét, a jelenlegi helyzet minden következményét, amit így fejtett ki: „Ha Hitler megnyeri a háborút, akkor mi, szocialista németek elvesztünk: ha a csehek nyerik meg, akkor is elvesztünk." 4 6 1942. szeptember 21-én Nichols 4 7 közölte Benešsel, hogy Nagy-Britannia kormánya jóváhagyta a németek kitelepítését Csehszlovákiából. Mint Smutný följegyezte: „Az angolok elismerik a német transzfer szükségességét és ezt az álláspontjukat Jakschsal is közölték." 4 8 Ezzel a szudétanémetek tragédiája új fejezetéhez érkezett, ami a demokratikus német emigrációt annyiban érintette, iiogy a dolgok végső lezajlásáig már csak passzív szemlélői lehettek. Beneš egy Jakschnak küldött válaszlevélben 1943. január lÖ-tfi azt fejti ki, hogy nemcsak a németekről van szó, hanem valamennyi nemzeti kisebbség kitelepítéséről: „Elemzésemben kimutattam, hogy a háború folyamán a kisebbségeink kérdésében milyen következtetésre jutottam, elsősorban németjeink problémájának megoldásában. Ezek magától értetődő következtetések voltak, és amelyeknek érvényesnek kellett volna lenniük a mi magyarjainkra és lengyeljeinkre is, és mindent megtettem, hogy következetesen rájuk is kiterjesszem." 4 9 A második világháború első szakaszában Beneš és a lengyel emigráció között feszült volt a viszony, mert 1938-ban München napjaiban Lengyelország ultimátum igénybevételével kebelezte be Teschent (Těšín) és a Tátra-vidék egyes területeit, 66
