Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
nem várt a müncheni diktátum után további döntőbíráskodásra, mint a magyar kormány. Persze a kollektív bűnösség elvét győztes nemzetre nehéz lett volna kiterjeszteni. 1942 nyarán a Szovjetunió is hatálytalannak nyilvánított minden határváltoztatást, mely a müncheni diktátummal függött össze. Beneš 1942. július 4-én értesítette a kujbisevi és a washingtoni csehszlovák követeket a területi jogfolytonosság elismeréséről: „Bogolomov tegnap a Szovjetunió kormánya nevében tudatta Ripával, 5 0hogy a Szovjetunió nemcsak a Csehszlovák Köztársaság teljes függetlenségének a híve, hanem területének a régi határok között való teljes felújításának is. 5 1 Ezután már el lehetett ejteni a kisebbségek javára történő határkiigazítások elméleteit, és reálisabb lehetősége volt annak, hogy a transzferelv a magyar kisebbségre is kiterjeszthető legyen. Ezen a téren Beneš és környezete nem is sajnálta a fáradságot, ezért igazságtalannak kell tekinteni azokat a háború utáni vádakat, hogy az emigrációk a magyar ügyet elhanyagolták és nem tettek meg mindent a kitoloncolás elvének a magyarokra való kiterjesztése érdekében. Mint később látni fogjuk, a diplomáciai előkészítés kudarca nem Benešen és Gottwaldon múlott, lehet, hogy Nyugaton már hidegháborús szempontok is közrejátszottak, de főleg az volt a nyugati kudarc oka, hogy hatszázezer főnyi kisebbség fenyegetése Európa békéjére aligha jöhetett számításba. A brit állásfoglalás a transzfer kérdésben csak elvi elkötelezettség volt: „Egyidejűleg Nichols követ útján közölték velünk, hogy a brit kormány részletesen megvitatta az ellenünk vétett kisebbségeknek a kitoloncolását a köztársaságból, és hogy azok után, ami velünk 1938-ban történt, a háború győzelmes befejezése idején nemzetiségi kérdéseink végleges rendezésénél nincs szándékunkban szembefordulni a csehszlovákiai kisebbségi lakosság transzferjének elvével abból a meggondolásból, hogy Csehszlovákia nemzetiségileg a lehető legegyöntetűbb lehessen." 5 2 Ez az idézet azért lényeges, mert több történész - teljesen jogtalanul - úgy értelmezi, hogy Nagy-Britannia 67
