Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
fejlődésével azonban a leghatározottabban bevetjük az elérhető maximumot" - mondotta már idézett levelében tíz nappal a háború kitörése előtt. A magyar kollektív bűnösség kérdése kizárólag taktikai függvénye volt a bevethető maximumnak. A kisebbségi kérdés kezelésének két évig tartó „demokratikus" megnyilatkozásai egyértelműen jellemezték a londoni csehszlovák kormány magatartását 1939 szeptemberétől 1941 szeptemberéig. Ezen idő alatt nem hangzott el kisebbségellenes megnyilatkozás, amit azért kell hangsúlyozni, hogy az idézetek bemutatása ne keltsen olyan benyomást, mintha válogatással kiemelt jelenségekről lenne szó. A nemzeti kisebbségek felé való tájékozódásnak akkor még a tolerancia volt a vezérelve - nem feledve a háború kitörése előtti éles hangvételt sőt Beneš még a Szovjetunió megtámadása után is, 1941. július 26-án, méltatva a Szovjetunió részéről történt területi és jogfolytonossági elismerést, nemcsak a régi határok megmaradása fölötti örömét fejezte ki, de azt is, hogy ezen határok között a kisebbségek is demokratikus jogokat élvezhetnek: „Politikailag, diplomáciailag és jogilag az a legfontosabb, hogy München előtti alkotmányunk értelmében a csehek, a szlovákok, a németek és ruszinok nagy többsége által szabadon megválasztott München előtti elnökötök újból elismertetett és működik..." 1 6 (Beneš elnök a magyarokat itt is kihagyta, ami némi feledékenységre utal, mert 1935-ben a magyar polgári pártok is Beneš elnökségére szavaztak a csehszlovák nemzetgyűlésben.) A politikai döntéseket azért is nehéz volt megszövegezni, mert a nyugati csehszlovák emigráció sem nemzetiségileg, sem pártállás és ideológia tekintetében nem volt egységes. Londonban Beneš elnök munkatársai álltak az élvonalban, a szlovák Milan Hodža viszont Párizsban 1940 februárjában Szlovák Nemzeti Tanácsot alakított, 1 6 és a közép-európai föderáció híve volt. Haláláig (USA, 1944), nem is találta meg az utat a londoni csehszlovák kormányhoz. Az ellentét oka Beneš és a szlovák politikusok között a nemzetiségi és államjogi kérdés volt, egyes szlovákok nem fogadták el a centralista „csehszlo55
