Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban

met megnemtámadási szerződés vetett véget 1939. augusztus 23-án, de érdemes az elképzelések hangvételét tanulmányozni, mert a nacionalizmus szerint igazodó történetírás érvként veti be annak igazolására, hogy a kisebbségek kollektív árulását Beneš már 1938-ban és 1939-ben elítélte. Akik felszínen akarják tartani a magyarok kollektív bűneit és a megtorlás jogosságát, szeretik kiemelni Beneš korai fenyegető hangját: „Már 1938 novemberében megmondtam, hogy az elháríthatatlanul elkövetkező háborúért a kisebbségek bűnhődnek majd."

6 1938 őszén Beneš telve volt a megtorlás vágyával a kisebbségekkel szemben, és mert a németellenes nemzetközi légkör sokat ígérő volt, úgy látta, hogy egy világkonfliktus rövidesen tisztázza azt a problémát, amit 1918-ban nem tudtak megoldani, a német kisebbség túlságosan nagy számának redukálását a történelmi határok között. 1938. november 12-én a teljes bizakodás tudatában mondhatta H. Ripkának: „Nálunk is nagy változások lesznek, nemcsak gazdasági, de politikai is: új emberek jönnek, új módszerekkel, általában egészen másként fogják kezelni a németek és a kisebbségek ügyét..."

7 1938 novemberében dr. Rašinhoz írt levelében bízott a hitleri hatalom közeli körülzárásában, a kisebbségekkel való leszámolásban, ezért hangja erélyes és határozott: „Természetesen senkinek meg nem bocsátani az árulásért, soha föl nem adni jogainkat és elrabolt területeinket."

8 Hasonló határozottsággal beszélt Chicagóban 1939. július 8-án: „Nem fogadjuk el a bécsi döntőbíróság határozatát Szlovákia és Kárpátalja ügyében, melyet Magyarország önhatalmúlag és erőszakkal megsértett."

9 Elszánt optimizmus csendül ki az 1939. augusztus 21-én Londonból keltezett leveléből is: „...kívánságainkat illetőleg egyelőre tartózkodóan fogunk nyilatkozni, az idők fejlődésével azonban leghatározottabban bevetjük az elérhető maximumot."

1

0 Két nappal később, augusztus 23-án Beneš azzal a valósággal volt kénytelen szembenézni, hogy legjobb esetben is több évig tartó háborúval kell számolni, és tudatában volt annak, hogy az évek a pillanatnyi hangulatokat el szokták mosni, új helyzetek alakulhatnak. 52