Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A szerző utószava a harmadik kiadáshoz
anyagot kézirattá kezdtem rendezni, hogy az utókor számára fennmaradjon. Kezdetben nem is könyvírás volt a célom, inkább az a tudat ösztönzött, hogy hatvannégy éves korom minden kockázatával egy válságos korszak adathalmaza eltűnhet velem az ismeretlenségben. A hatvanas évek végéig bíztam abban, hogy a csehszlovákiai agresszív nacionalizmusok és magyarországi öngyalázó mítoszok világában elég lehetőség lesz szórványos recenziókkal és tanulmányokkal kiállni a történelmi igazság mellett, hiszen 1968-tól 1970-ig még a némileg létező, de már haldokló demokratizmus korában sok tanulmányom jelent meg a folyóiratokban. Az intervenciós légkör teljes kibontakozása 1971 januárjára nyilvánvalóvá tette, hogy túlléphet rajtam az idő, és minden elveszhet. Mégis még évekig csodaváró voltam, képtelenségnek tartottam, hogy az 1968-as moszkvai újságírók „ellenforradalmi" ködösítése államjogi alapja lehet egy tartós rendezésnek. Derűlátásomból 1977 márciusa ébresztett fel végérvényesen, amikor éleshangú levélváltás keretében a pozsonyi Új Szó főszerkesztője olyan értelemben oktatott ki, hogy a sztálini kor törvénysértéseit a párt soraiba befurakodott imperialista ügynökök követték el. Történelmi mércével értékelve az eseményeket rá kellett döbbennem, hogy gyermeteg és reménytelen álmodozás hinni valamiféle brezsnyevi igazmondásban és demokráciában, világossá vált a követendő út szükségessége. Már 1977 márciusában munkához láttam, napi három oldal volt a „norma" Júliusra sikerült befejezni, augusztus elején pedig már Budapestre juttattam a kéziratot. Azzal tisztában voltam, hogy a kézirat helyenként enyhén szólva - keresztezi úgy a csehszlovák, mint a magyar történetírás hagyományos merevségét, így legjobb esetben csak esetleges magánvitákra számíthattam. Néhány hónap múlva, 1978 februárjában jutott el hozzám Illyés Gyula és Csoóri Sándor üzenete, hogy olvasni szeretnék a kéziratot. Tájékozottságuk onnan származott, hogy ismerték a csehszlovákiai publicisztikai tevékenységemet az „emberi arcú"-nak indult szocializmus idején. Illyés Gyulával 1978 szeptemberében találkoztam személye323
