Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A szerző utószava a harmadik kiadáshoz

sen, a Hontalanság éveit jelentős munkaként értékelte, és feltette a kérdést, egyetértenék-e nyugat-európai kiadással. Nem tettem ellenvetést. A kézirat létezésének híre már 1977 őszén kiszivárgott, jolsvai lakhelyenem és munkaviszonyomban fenyegető jelenségekbe ütköztem. Utcai igazoltatásokkal, fizetéscsökkentésekkel leptek meg, végül 1978 márciusában hamis vádaskodással és büntető eljárás fenyegetésével arra kényszerítettek, hogy kérjem a nyugdíjazásomat. Már Vágkirályfán laktam a galántai járásban, amikor 1978. december 13-án felületes házkutatás keretében elvittek két példány kéziratot és egyéb anyagot, főleg statisztikai tájékoztatásokat. A sikeres Nyugatra juttatás után néhány héttel, 1979. január 24-én a pozsonyi Új Szó a sztálini kor erkölcsei és hangvétele szerint sorozatos valótlanságok hangoztatásával igyekezett lejáratni publicisztikai tevékenységemet. A vádaskodást nem létező személy neve alatt tették közzé, így a bíróság valamennyi fokon azzal utasíthatta vissza magánvádlói keresetemet, hogy nem tudom megadni a sajtó útján elkövetett rágalmazás tettesének pontos címét. A főszerkesztő megkérdezésének a lehetősége szóba sem került, nyilvánvaló volt, hogy a bíróság tevékenységét törvények fölött álló hatalmasságok írták elő. Hogy társadalmunkban törvények felett álló elemek garázdálkodhatnak, ezt 1982-ben is tapasztaltam. Ekkor meglepő bekerítési kísérletnek lettem szenvedő alanya. November 18-án ugyanis Komáromból postautalványon 2000 (kettőezer) koronát kaptam, „hálás betege" jeligével, de az ismeretlen gavallér nem tudta, hogy már négy hónapja nem folytattam orvosi tevékenységet. Az ügyet haladéktalanul jelentettem az államügyészségnek és elindítottam a magánnyomozást. A név hamis volt, a megadott lakhely utcáját évekkel előbb lebontották, de bizonyítható volt, hogy a postafőnök közreműködött a kezdeményezésben. Követeltem a bűnöző vád alá helyezését, de a válasz az volt, hogy meg kell adnom a tettes pontos címét. Az ügy ezzel lezárult, az igazságszolgáltatás a bűnözőkkel szemben alulmaradt. 324