Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A népbíráskodás

azon, hogy a magyarok elleni népbíráskodás nem volt elég hatékony: „Ha az ismertetett adatok nem is teljesek, mégiscsak azt bizonyítják, hogy a népbíráskodás tevékenysége elégtelen volt, főképpen a magyarok által lakott területeken." 1 2 Jellemző a háború utáni időkre, hogy a szlovák állam kereté­ben tanúsított nyílt magyarellenesség a népbíróság előtt a szlo­vák vádlott számára érdemnek, vagy legalábbis mentő körül­ménynek volt betudható. Tudta ezt Š. Mach, Tiso bel­ügyminisztere is: „A vád többi pontját illetőleg a zsidó kérdés­re vonatkozólag kijelenti, hogy a zsidók eltávolítását helyesel­te, de legalábbis társadalmi befolyásuk kiküszöbölését kívánta. Nézeteit mélyebb okokkal indokolja, elsősorban azzal, hogy a zsidókat 90%-ban magyaroknak tekintette." 1 3 Ez az álláspont hasznosnak mutatkozott olyan időkben, amikor a zsidóelle­nesség bűn volt, a magyarellenesség viszont kormányprogram. Šaňo Machnak sikerült is elkerülnie a halálos ítéletet. Hogy a népbíráskodás lényegében adminisztratív társadalmi átszervezés volt Szlovákiában - a magyarok ellen felvonuló igazságszolgáltatás kivételével - ezt az igazságügyi megbízott, dr. J. Viktory is elismerte: „Az igazoltatásoknál nem igazod­hattam kizárólag a törvényekhez... Ha kizárólag a retribúciós rendelkezések elveihez igazodtam volna, a legtöbb állami és közalkalmazottat évtizedekre is be kellett volna csukatnunk, a többit pedig kivétel nélkül mint kollaboránst elbocsátani kizárólag azért, mert fasiszta rendszert szolgáltak." 1 4 A Viktory-féle kímélet természetesen magyarokra nem vo­natkozott, így volt lehetséges, hogy a szlovák fasiszta nemzet­gyűlés tagjait vagy fölmentették, vagy csak néhány hónapos börtönnel sújtották, az egyetlen nyílt antifasisztát, a magyar képviselőt viszont halálra ítélték (Esterházy Jánost), mert nem a háborús bűnösség volt a döntő, hanem politikai magatartása 1938-ban. A hazaárulást a volt polgári magyar párt minden tagjára rá lehetett bizonyítani, nem volt viszont hazaárulás a Hlinka-pártban való vezető tevékenység. A retribúciós törvé­nyek ugyanis szabad kezet adtak a bíróságoknak annak eldön­tésére, hogy mi hazaárulás és mi nem, hogy mikor tekinthető 284

Next

/
Oldalképek
Tartalom