Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere éve - 1947
hoz. Rákosi látogatásával kapcsolatban a Čas gyanakvó hangot üt meg: „De egy pontban a mai Magyarország azonos a letűnt rezsimmel, azonos nézetei vannak a kisebbségi kérdésben; Csehszlovákia ugyan a csehek és a szlovákok nemzeti állama, de a mai magyar kormány továbbra is Gyöngyösi nézeteit vallja, hogy a csehszlovákiai magyaroknak kisebbségi jogokat kell adni. A csehszlovák-magyar tárgyalásokon ez lesz a legkeményebb dió.. ." 3 4 A magyarországi sajtó olykor túlértékelte - és főleg indiszkrécióval kezelte - egyes csehszlovák politikai személyek homályos ígéreteit, így került sor a Právo Lidu cáfolatára a budapesti Népszava egyes értesüléseivel kapcsolatban: „Néhány sajtótermékünk a budapesti szociáldemokrata napilap, a Népszava jelentése alapján, olyan híreket terjesztett, hogy Csehszlovákiában 1947. szeptember 1-én megnyílnak a magyar iskolák. Ehhez a híreszteléshez meg kell jegyezni, hogy - mint tudjuk - sem a kormányban, sem a nemzetgyűlésben semmiféle magyar iskoláról nem tárgyaltak, ezek megszervezését nem is fontolgatták. Ellenkezőleg, egész politikánk arra irányul, hogy a kölcsönös megegyezés alapján megteremtsük a teljes lakosságcserét. .. A Csehszlovák Szociáldemokrata Párt megbízottai ilyen értelemben tárgyaltak az utóbbi időben a Magyar Szociáldemokrata Párt megbízottaival." 3 5 Fölösleges hangsúlyozni, hogy a csehszlovák és a magyar szociáldemokraták között tényleg folytak tárgyalások a nemzetiségi kérdés rendezéséről; a fennálló helyzetet azonban elszigetelten átlépni nem lehetett, éppen ebben rejlik a Népszava tévedése, amennyiben nem vette tekintetbe, hogy 1947-ben Csehszlovákiában csak olyan személy tarthatott igényt a hazafiság rangjára, aki a teljes magyartalanítás elvét nem adta fel. A nacionalista doktrína elméleti építményével nyilvánosan szembefordulni politikai elszigetelődést és a koalícióból való kiszorítást jelentette volna a Szociáldemokrata Párt számára. Az élgárda természetesen 1947 végén is ugyanolyan kérlelhetetlen volt, mint két évvel azelőtt. Dr. Št. Osuský egyetemi tanár a magyar kultúra teljes kiirtásának a híve: „Nem fogunk 269
