Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere éve - 1947
tűrni további magyarkodást... kijelentjük, hogy nem tűrjük az elnemzetlenítést, a kizsákmányolást, az utcák magyarosítását, a vendéglök, üzletek, kávéházak magyarosítását, nem tűrjük a helytelen feliratokat, a szlovák nyelv mellőzését bárhol is..." 3 6 Nem volt azonban meg a szükséges eszköz, amivel a magánélet magyar nyelvhasználatát akár a családon belül, akár az utcán be lehetett volna tiltani; a puszta fenyegetés a magyar lakosságra nem volt hatással, mert a szlovák sajtót a magyarok nem olvasták. Jellemzi a helyzetet a Hlas Oslobodených gloszszája: „A kassai magyarok nem férnek a bőrükbe. Vígan ülnek a jó meleg helyeken, jövedelmező üzleteik vannak, feketéznek, mintha semmi baj sem volna..." 3 7 Szeptember l-jén a magyar iskolakötelesek számára megkezdődött a harmadik „lyukas" iskolaév. Az általános analfabetizmus kibontakozóban volt, hiszen mintegy százezer magyar iskolaköteles már a harmadik évben nem járt iskolába. Egyesek szlovák iskolák megszervezésével vélték a kérdést megoldani, mint a Čas ismeretlen levélírója: „Adjatok szlovák iskolákat! Csallóközben a gyerekek tömegei nem járnak iskolába. .. tízéves sőt idősebb gyermekek nem tudnak írni és olvasni! Ki lesz a felelős ezekért az analfabétákért?" 3 8 A magyar kérdés körüli illuzórikus öncsalás jól képzett személyiségeket is rabul ejtett; 1947 második felében a magyar csatát végérvényesen megnyertnek tekintették - a tájékoztatási szerveken túl - a szociológiai helyzet elemzői is. A valószerűtlen optimista felbecsüléshez az vezetett elsősorban, hogy az ellentábor teljes elnémítása következtében a magyar kérdésben nem volt bírálat, ezért a legszélsőségesebb elképzelések évekig tartó követelése közvetlen realitásnak kezdett látszani, de csak jobbára érzelmileg, és főleg az objektív valóság torzítása következtében. Legfőképpen a felületesség miatt, amely nem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a magyar etnikai társadalom nemzetiségi tudatát megtörni nem sikerült. Juraj Palkovič hosszas demográfiai és történelmi eszmefuttatás után a Nové Prúdyban arra a végső következtetésre jutott, hogy a hajdani 270
