Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere éve - 1947
ségieket visszautasították (beleszámítva nyugdíjasokat is), viszont elfogadtak mindenkit, akinek kérelméhez nem voltak elmarasztaló kísérőiratok csatolva a helyi bizottságoktól. A kiértékelés már az 1947. évi sajtóban is bíráló szavakkal zárta le a reszlovakizációt. Kétkedésének ad kifejezést a Nové Prúdy: „Az utóbbi időben már keveset beszélnek arról a kérdésről, melynek számunkra olyan nagy jelentősége van - a reszlovakizációról... a jelen évben átadták az első reszlovakizációs végzéseket... de itt átnevelésről van szó, az átnevelés pedig nem lehet egy nap kérdése, de még egy hónapnak sem; nem lehet végrehajtani rendeletekkel és határozatokkal." 2 7 A nehézségek egyik oka az volt, hogy a magyar közvélemény - még 1947-ben is - az erőszak és a jogfosztás kilengéseit átmeneti forradalmi tüneteknek tekintette, a reszlovakizáltak is lényegében csak időt akartak nyerni, a nemzetiségcserét nem vették komolyan. Szeptemberre az akció értelmetlensége nyílt titok lett, nem volt eszköz, mellyel a reszlovakizált magyarok százezreit arra lehetett volna kényszeríteni, hogy nyelvüket és kultúrájukat egyik napról a másikra felejtsék el. Joggal kesergett J. Mikol az érsekújvári helyzeten: „Érsekújvár magyar lakosságának 80 %-a reszlovakizált... viszont tény, hogy Érsekújvárban alig hallunk szlovák szót. Ezt a 80%-nyi szlovákot nem találjátok meg sehol, szlovákul csak néhány hivatalnok beszél. Hol vannak a reszlovakizáltak?" 2 8 Az új helyzetből egyesek radikális következtetéseket vontak le. A Čas szerkesztőségi cikke szerint: „Éppen itt az ideje, hogy a reszlovakizált magyarokat belső területekre telepítsük át, ez számukra is hasznos lenne, mert megtanulnának szlovákul, ugyanakkor a határvidékre szlovák állami alkalmazottakat kell küldeni." 2 9 Meg kell jegyezni, hogy az uszító hangnemnek akkor már semmiféle hatása nem volt, az újabb radikális nekilendülések légüres térben mozogtak, a szlovákok bizalma megtört, a magyarok passzív ellenállása megszilárdult. A gazdasági pangás azonban nemcsak magyar ügy volt, mert magyartól ingatlant szlovák sem vásárolhatott: „Senki sem várta, hogy a határvidéken való letelepedése akadályokba 266
