Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
tért át, ehhez csatlakozott D. M. Krno is könyve záradékában: „Magyarországnak ugyan sikerült kivédenie a transzfer bevételét a békeszerződésbe, de sem jogot, sem lehetőséget nem kapott arra, hogy megakadályozza azokat az intézkedéseket, amiket szükségeseknek tartunk azért, hogy határvidékeinkről végérvényesen kiküszöböljünk mindennemű revizionista és irrenden tista veszedelmet." 7 3 A kedélyek lehiggadása után Jan Masaryk is áttért a kérdés diplomatikusabb megfogalmazására: „Csehszlovákia a békekonferencián leginkább Magyarország ügyében volt érdekelt fél. A csehszlovák javaslatokat az a törekvés diktálta, hogy végérvényesen megoldjuk azt a kérdést, amely eddig lehetetlenné tette a két szomszéd állam nyugodt egymás mellett élését. Csehszlovákia ezért már 1946 májusában kívánságaira vonatkozólag memorandumot küldött a külügyminiszterek tanácsának. Ezekben részletesen kifejtettük a magyar kisebbségnek Csehszlovákiából való kitelepítésének és a határ kiigazításának kérdését... Az ez irányban megtett ismételt lépéseink ellenére nem sikerült elérnünk, hogy a magyarok kitoloncolására vonatkozó kívánságunkat fölvegyék a békeszerződés javaslatába... Javaslatunk megtételekor Csehszlovákia a világ nyilvánossága előtt hangsúlyozta a probléma súlyosságát az európai béke szempontjából. A transzfer kívánságát támogatta a Szovjetunió, az Ukrán és a Fehérorosz Szocialista Köztársaságok delegációi, Jugoszlávia (Lengyelország nem volt képviselve a magyar politikai és területi bizottságban). Hasonlóképpen biztosítottuk Franciaország hozzájárulását az első javaslatunkhoz." 7 4 Az utókor szemlélője nem szabadulhat attól a gyanútól, hogy a magyar kisebbségek nemzetközi védelmének elmulasztása kompromisszumos kárpótlás akart lenni az elutasított transzferjavaslat ellenében. A konferencia után kibontakozó csehszlovákiai események ezt a megérzést látszanak igazolni, de az sem elhanyagolható, hogy a novemberben megindult magyardeportálással szemben a szövetségesek csak akkor voltak hajlandók föllépni, amikor ezt a világ közvéleménye már a fortisszimó hangján követelte. 218
