Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
akadályozza a szlovákiai magyar etnikum erőszakos felszámolását. Az első cél elérése reménytelen volt azért, mert a négy győztes nagyhatalom egyetértett a nemzeti kisebbségek kollektívjogainak eltörlésében, amennyiben a párizsi májusi négyhatalmi külügyminiszteri konferencia a Duna-térségben ilyen értelmű elképzelést fel sem vetett. Ezzel szemben a szlovákiai magyar kisebbség kitelepítésének kérdésében biztató jelnek volt tekinthető, hogy az előzmények szerint Csehszlovákiának nem sikerült a transzferügy számára egyöntetű nagyhatalmi helyeslést kiharcolni, így legalábbis a holtpont konzerválásában bízni lehetett. A tanácskozás nem nevezte magát békekonferenciának, hanem az 1946. évi párizsi konferenciának (Conference de Paris 1946). A négy nagyhatalom külügyminisztereinek tanácsa a 21 szövetséges győztes állam megbízottai elé terjesztette az öt legyőzött állam (Olaszország, Bulgária, Románia, Magyarország, Finnország) kötendő békeszerződés-javaslatát. A konferencia a nagyhatalmi javaslatokon csak lényegtelen kiegészítésekkel változtatott. Módosításra csak akkor kerülhetett sor, ha azt győztes állam terjesztette be. (Magyarország pl. kétízben kérte Romániával szemben a határmódosítást Magyarország javára, de a megvitatásig sem jutott el, mert egyetlen győztes sem volt hajlandó a kérdéssel foglalkozni, és azt javaslat formájában előterjeszteni.) A nemzeti kisebbségek kollektív jogai a 21 győztes közül egyetlen hatalmat sem érdekeltek, ezzel a nacionalista szempontok diktátuma lett nemzetközi törvénnyé, a közép-európai magyar kisebbségeket - mintegy három és fél milliós számban - úgy tekintették, mintha emigránsok lettek volna, akiknek kötelessége a szétszóródás és a beolvadás. A konferencián a magyar kérdés a trianoni magyar állam és az ellenforradalmi rendszer felelősségének rögzítésére szorítkozott; az ebből következő jogos megtorlást a magyar állammal szemben nemzetközi szerződés jellegével szövegezték meg. Ugyanakkor a magyar állam határain kívül elhelyezkedő magyar etnikumokat nem létezőnek tekintették, ezt az egyöntetű204
