Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946

Szaporodó járások Járás A lakosság szaporodása %-ban 1930-tól 1946-ig 1. Somorja + 10,97 2. Dunaszerdahely + 9,65 3. Ógyalla + 6,18 4. Galánta + 5,89 5. Nagymegyer + 4,54 6. Feled + 2,77 7. Zseliz + 1,24 Fogyó járások 8. Vágsellye - 0,15 9. Királyhelmec - 0,18 10. Tornaija - 1,78 11. Ipolyság - 2,03 12. Érsekújvár - 3,82 13. Párkány - 4,95 14. Komárom - 8,02 (Csak a magyar többségű járások vannak felsorolva.) Látható, hogy a szaporodás túlsúlyban van, egyedül a komáromi járás emelkedik ki több mint 5%-os fogyással. Vagyis a háborús pusztulás, a csökkent élveszületés és a tömeges menekülés dacára a magyar kisebbség száma 1930 és 1946 között növekedett. (Meg kell jegyezni, hogy a járásokat többször átszervezték, a nagymegyeri pl. 1948-ban már a komáromi járáshoz volt kapcsolva, az ipolysági a korponaihoz. A tényleges szaporulat 3%.) A reszlovakizálás kiértékelése 1946-ban még nem történt meg, ezért eredményeinek mérlegelésénél jóval későbbi sajtóból kell idéznünk. A Národná Obroda 1947. május 7-i száma kesernyés elégedetlenséggel bírálgatja a reszlovakizáció után előállott új helyzetet: „Általában meglepő, hogy a reszlovaki202