Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
földreform kirekesztését a demokratikus forradalomból, ez az állásfoglalás azonban csak a hatvanas évek elején kezdett tért hódítani; 1945-től 1962-ig az általános földreform hangoztatását a nemzeti forradalom elárulásának tekintette a történetírás, amit a parasztság osztálytudatának hiányával indokolt. A nézeteit sokszor változtató S. Cambel pl. 1961-ben még így írt: „Az említett tények összessége okozta, hogy Szlovákiában abban az időben a földművesek nagyobb többsége nem volt a munkásosztály elkötelezettje, de nagymértékben támogatta a Demokrata Pártot. Ilyen helyzetben az általános földreform jelszava a forradalom nyílt elárulása volt." 3 3 Cambel az általános földreform követelőit burzsoá nacionalistáknak és baloldali szektásoknak nevezi. 3 4 Jellemző érdekessége a nacionalista szóhasználatnak S. Cambel játszadozása a demokratikus és nemzeti szavakkal, mert 1961-ben a forradalmat agrártörekvéseiben demokratikus és antifasiszta jellegűnek nevezte, 1970-ben viszont már nemzetinek és antifasisztának. Vagyis a „demokratikus" és „nemzeti" fogalmak azonosulnak és váltogatják egymást. Ebből következik, hogy a nemzeti érdekeknek más nemzetiségű munkásosztály rovására történt érvényesítése Cambelnél azonos az antifasizmussal és a demokráciával. Az általános földreform követelésének már 1945 májusában hangot adtak a Szlovák Nemzeti Felkelés kommunista irányítói, de az emigrációs erőkkel szemben alulmaradtak. 3 5 Az etnikai terjeszkedés nemzeti céljának fegyvertárában különleges hely illeti meg az ún. reszlovakizációs akciót, mely elindulásában az 1946. év terméke volt. Jelentése visszaszlovákosodás, de csak azok számára, akik valamikor tényleg szlovákok voltak, de eltévedtek a Kárpát-medence etnikai kavargásában, és maguk vagy elődeik magyarrá váltak. A reszlovakizálás vállalása lényegében önkéntes lett volna, sőt kedvezménynek kellett tekinteni, azonban az eredmények ismeretében és az alkalmazott módszerek mérlegelésével kényszerasszimilációnak nevezhető. A kényszert az „aláírást, vagy életet" fenyegető alternatívája jelentette, mert a magyar polgár vála197
