Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz

A szellemi élet maga a közösség, minden nép fölött. Minél magasabb az ég, a látóhatár annál szélesebb birodalmat ölel be, anélkül, hogy más határokat sértene. Mert itt más dimenziók az uralkodók. Ami közönségesen beavatkozás volna, itt a század szavával - besegítés. Aki itt magát védi, szükségképpen társait is védi. A lelki műveltség, a technikai civilizáció ismeri már és sokigényűen hirdeti: az emberiségnek hazája maga a Föld nevű bolygó; (holnap a teljes csillagrendszer). Ami még részleg, azért s arra tökéletesedik, hogy békés része legyen az előrelátó egységnek. E részlegek sorában a nemzeti nyelvek, a „kisebbségi" nyelvek is előrejelzések; akár a politikai együttműködés irányában. Ez a könyv úgynevezett világnyelveken is megjelenik. Szándéka ellenére vet sugarat arra a történelmi menetre is, hogy jövőjét tekintve az egész világ hovatovább egy res publica: egy közügy. Azaz megismételve: hogy amiként a béke oszthatatlanul egy, akként egy és oszthatatlan annak alapzata. És hogy az igazmondásnak csak egy ellenfrontja van: a hamisság. A jóhiszemű s jó szemű s e könyv elolvasása után magasabb szempontú világpolgár nyilván sokszor emeli föl fejét e lapokról úgy, hogy ámulóan, ha ugyan nem lebecsülően mosolyog. Mert hát ezúttal vajon milyen két, egyaránt keserves sorsú nép is van itt bajban? A legnagyobb magyar költő szlovák névvel jött világra, a legnagyobb szlovák költő pedig magyarral.A Petrovicsból Petőfi Sándorként, az Országh Pálból Hviezdoslavként halhatatlanul két lángelme vajon együtt sem tudott világítani az elmehomályba? A világon a legtöbbször emlegetett újkori magyarnak, Kossuthnak nevében cseh szó rejlik; cseh szellemi megújulás világhíressége Komenský, utolsó írásában reszkető kézzel rója oda ősei nevét is, a magyar Szeges-t. Már csak ezért is merném ajánlani ezt a könyvet mindenekelőtt a cseh és a szlovák olvasók figyelmébe. És általában az idők folyamán annyi üggyel-bajjal testvériesülő népek szellemi életének érdeklődésébe. Bizakodva teszem ezt. Meghatva emlékszem a percre, midőn Nezval mellémlépett a prágai pódiu18