Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A béke éve - 1945

50. Komunistická Strana Slovenska 1944-1948. - Szlovákia Kommunista Pártja 1944-1948. Bratislava, 1971. 215. 1. 51. Prehľad dejín KSČ na Slovensku - Csehszlovákia Kommunista Pártja szlovákiai történetének áttekintése. Bratislava, 1971. 349. 1. 52. 1949 novemberében Sliačon megkérdeztem Major Istvánt, hogy urnához engedték-e őt mint magyart 1946 májusában. Major István így válaszolt: „Igen, de előbb írásban ki kellett jelentenem, hogy szlovák vagyok." 53. Komunistická Strana Slovenska, i. m. 173. 1. 54. Prvé kroky po oslobodení, i. m. 164. 1. 55. Ugyanott, 165. 1. 56. Komunistická Strana Slovenska, i. m. 287. 1. 57. Prvé kroky po oslobodení, i. m. 174. 1. 58. S. Cambel: Revolučný rok 1945. i. m. 272. 1. 59. Ugyanott, 181. 1. 60. S. Cambel: Slovenská agrárna otázka, i. m. 301. 1. 61. J. Jablonický: Slovensko na prelome, i. m. 400. 1. 62. Ugyanott. 63. Prvé kroky po oslobodení, i. m. 167. 1. 64. S. Cambel: Revolučný rok 1945. i. m. 163. 1. 65. Nové Prudy, 1947. augusztus 3. 364. 1. 66. Nemzetközi szerződések. Budapest, 1966. 656. 1. 67. Ságvári Ágnes: A magyar kül- és belpolitika néhány összefüggéséről a népi demokratikus forradalom időszakában. Századok, 1972/6., 1344-1345. lpk. 68.Pravda, Bratislava, 1945. augusztus 7. 69.1. Pietor demokrata párti belkereskedelmi miniszter a prágai központi kormányban. 70. Pártonkívüli külügyminiszter. 71. Kommunista külügyi államtitkár. A háború idején Beneš környezetében tartózkodott. 72. Miroslav Bouček és Miloš Klimeš tanulmánya: Prvé kroky po oslobodení, i. m. 28. 1. 73. Ugyanott, 29. 1. 74. Za nové Československo, Bratislava, 1970. 190. 1. 75. D. M. Krno: Maďarská cesta k demokrácii - Magyarország útja a demokráciához, Bratislava, 1946. 37. 1. 76. Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon, 1945-1947. Budapest, 1975. 151. 1. 77. Ugyanott. 78. Uo. Balogh Sándor úgy véli, hogy a potsdami határozat magyar vonatkozása a német nép elleni megtorlás volt (152. 1.), ennek bizonyítására a jegyzőkönyv bevezető szavait idézi. Azonban a dolgok összefüggéséből következik, hogy ez az elképzelés téves; mert miért nem büntették pl. a dél-tiroli német népcsoportot, holott ezek lakhelye permanens határvita tárgya volt, vagy az erdélyi szászokat stb. és miért éppen a magyarországi németeket, akiknek jelenléte Lengyelországhoz és Csehszlovákiához hasonló határvitát sohasem okozott? Nem szabad persze feledni, hogy Len174