Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz

a döbbenettel teszi le a könyvet. Az egykor a milliót közelítő szlovákiai magyar anyanyelvűeknek jóformán a feléről tud a népszámlálási statisztika. A szlovákiai magyarság helyzete nem egy tekintetben aggasztóbb a romániainál. Nem egy tömbben él; szellemi központja saját területén nincs; anyanyel­vi tudata s védekezése így megtörőben. E sorok írásának napjaiban kerültem ismét abba a nemsze­retem helyzetbe, hogy a magyar anyanyelvük miatt súlyos megkülönböztetést szenvedő népmilliók jövőjéről nem magya­rok számára kellett (a lelkiismeret kényszerével) válaszolnom. Ezúttal épp a szlovák-magyar viszony jó fejlődéséről kaptam pontokba foglalt kérdéseket. A nem rövid interjú válaszcsont­váza ez volt, pontok szerint: 1. A kérdés nem a jó viszony fejlesztése, hanem az egyre rosszabbodó viszony megállítása, vagy legalább lassítása. 2. Hogy e „javítás" kire milyen tenni­valót ró? Tennivalója nyilván csak annak lehet, akinek módja van rá. 3. Mi hosszú évtizedek óta semmit nem cselekedtünk abban, ami odaát folyik. Legfeljebb szellemileg. 4. Ez az iro­dalmi tett kettős: a világ elé tárni a helyzetet és ránevelni népünket, hogy európaiságával legyen példakép és szétsugárzó remény. 5. S a jobbakat odaát mivel vigasztalni? Hogy az esetleges helyzetcsere során a mi néptömegeink ne olyanféle sugárzást kapjanak, mint az övék. 6. Hogy végre lezárjuk a múltat. Ami a könyv szerint még ma is röstellendő jelen. Városok sorában, melyek valaha a magyar műveltség röptető fészkei voltak, maga a magyar köznyelv, az egyszerű néptömegeknek eszmecserélő eszköze olyan zugokba szorult, aminőkről csak parány lírai ízelítő annak a nagymamának és unokának a fölemlítése. E sorok íróját azonban nemcsak a lírai húr vonzza. Pendített hangot már a zsarnokság tüneteiről. A zsarnokság egyetlen formáját sem tartja pusztítóbbnak s egyben nevetsége­sebbnek, mint azt az albérletben űzött zsarnokságot, azt a minikirálykodást, mely a fedezék alatti hősködés. Az annyira esedékes szóértés: seb- és agytisztálkodás helyett. 14

Next

/
Oldalképek
Tartalom