Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz

A történelem mérgező, égető kérdéseire annyi orvosló kísérlet vallott kudarcot, hogy minden olyan jóhiszemű ajánlat, mely az észre is számít, eleve elnémul; s ad teret a még oly badar kételynek és - tragédiának. Holott nem egy logika- és jogérzet-támogatta megoldás bizonyult sikeresnek - megemlítetlenül. Dániában csaknem annyi német él, mint Németországban dán. Közülük akár itt, akár ott végez bárki közép- és felsőiskolát: képesítést és működést nyer a másik területen is. Zürich egyetemén elsősorban a német irodalmat tanítják s csak kiegészítésül a svájcit. Ahogy Genfben a francia nyelv és irodalom az alaptárgy s csak pótlásul annak svájci ága. Az anyanyelvek s az emberies irodalmak valóban híddá válhatnak a népek között; még ha azok időnként olyan viszályba sodródhatnak, mint történelmünk során nemegyszer a francia s a német. Vannak tervek már a megvalósulás útján tankönyvek kölcsönös ellenőrzésére, illetve együttes elkészítésére. Tévedések esetén udvarias formában fölkínálni és elfogadni a helyesbítéseket. Egyenjogúsítani a diplomákat. Kisebbségi értelmiségiek képzését megfelelő szinten és helyen biztosítani. Utat nyitni a szellemi élet valóságos egybeáramlásának. A világ vigasztalóan ennek az iránynak is épít hídfőket. Amilyen mértékben gazdaságilag egységesülnek a bolygó népei, olyan mértékben tartanak igényt, hogy anyanyelv és etnikum dolgában megőrizzék, sőt erősítsék külön-külön sajátosságaikat. A már egészen aprónak nyilvánítható kisebbségek világszerte a lehető legnagyobb függetlenségre törnek, újabb példázatául, hogy a népek szabadsága valóban csak egy és egységesen terjedő lehet, föl és le egyaránt. A tudatosodásnak, a lelki föllélegzésnek ezt a békés útját Európa nyugati felén a svájci példára kantonizálásnak nevezik, a lenini eszméket követő országokban nemzeti autonómiáknak. Nemcsak milliós népi egységek, hanem a tízezer léleknél is alig több lelket számláló népcsoportok igényelhettek és kaptak teljes etnikai önállóságot, abból logikusan következő lelki öntörvényűséget, adminisztrációs önkormányzatot. Ekként 15