Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A béke éve - 1945
A felszabadulás hite ezzel kesernyés gyanakvássá, majd hetek alatt általános gyűlöletté fajult; leginkább azok döbbentek meg, akik mindent a fasizmus leverésétől vártak, és az új demokráciát is csak a régi köntösben tudták elképzelni. A váratlan fejlődés éppen a magyar baloldal számára volt tragikusabb, érdemes idézni Szalatnai Rezső vallomását a márciusi napokról: „Itt ülünk az óvóhelyen, arasznyira a föld alatt... Szomszédom mosolyog, sokat tud, nem fél, biztos a dolgában. Nem megy el, nincs értelme, nemzete olyan figurát játszik, hogy minden menekülés tévedés volna, a biztos pozíció feladása. Ellenben veletek baj lesz, hajtogatja elismeréssel. Jó értesülései vannak, a jövő, mondja, a mi fajunké, aki nem tartozik hozzánk, azt elszállítják. A magyarkérdés a vasúti kocsi kérdése. Dermedten nézünk rá: ostoba ez az ember, vagy pánikot akar kelteni? A világ a faji diszkriminációért harcol, vagy ellene?... A dolog el van intézve, suttogja, nem számít a bátor magatartás, én nagyon sajnállak titeket, mindnyájan tudjuk, milyen nagyszerűen viselkedtetek, de a dolog el van intézve, ezen már sajnos nem lehet változtatni, higgyétek el, így van." 21 A riasztó híreket nemcsak az alkalmi ismerősök terjesztették. Az eddigi barátok is színt változtattak: „B. jön, mint minden este, közlöm vele értesüléseimet az óvóhelyről. Nem szól egy szót sem, csak leejti a fejét. Kiderül, délelőtt találkozott barátunkkal a költővel, aki őszintén megmondta neki ugyanezt." 22 Persze azok a hírek, amik Szlovákiában, Pozsonyban már széltében-hosszáben terjedtek, a magyarlakta területeken ismeretlenek voltak. A magyar lakosság akkor sem hitte a fenyegető veszedelem jelenlétét, amikor a szlovák nyelvű sajtó kíméletlen hanghordozása mar ismert volt, amikor a magyarok általános kitoloncolásának a követelése vezető helyet kapott a rádióban, a sajtóban, hirdetményekben. A megvalósítás útja azonban áttekinthetetlen volt; a tömeges menekülés kikényszerítését a frontok mozgásának iránya megakadályozta, a további kezdeményezéshez hiányzott a nagyhatalmak hozzájárulása, ugyanakkor Magyarországon ideiglenes forradalmi kormány rendezkedett be. 131