Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974
Fábry István: Jelenünk a múlt tükrében
porfelhőre jellemző elmaradottság, és helyüket felváltották a pormentes utak, az elvezetőcsatornák. Mindez és még sok egyéb változás népeink életszínvonalát illetően mindössze két és fél évtized alatt ment végbe. Ezt hozta tehát részünkre a felszabadulás, így teljesítettük mi valamennyien a februári győzelem hagyatékát. De azt is látnunk kell, hogy eddigi sikereink és hibáink, fogyatékosságaink is aszerint alakultak, hogy mennyire sikerült pártunk vezetésével népünket mozgósítani kitűzött céljaink megvalósítására, a dolgozó tömegekben előbbre vinni a kulturális forradalmat. És ha ebből a szemszögből kiindulva vizsgáljuk a CSEMADOK eddigi 25 éves tevékenységét, megállapíthatjuk, hogy ezen magasztos munkából mi is kivettük részünket, és tőlünk telhetően mindig igyekeztünk teljesíteni azokat a feladatokat, melyeket 25 évvel ezelőtt pártunk Központi Bizottsága ránk, a Csehszlovákiában élő magyar ajkú kommunistákra bízott. Tanúskodnak arról azon elismerések is, melyekkel pártunk akár mint egyéneket, akár mint szervezetünket számtalanszor kitüntette. Alapító tagjaink és az összes CSEMADOK-tagok büszkék lehetnek arra, hogy szövetségünk szintén egyik szószólója lett a szocialista nevelés nemes küldetésének, hogy aktív részesei vagyunk boldog szocialista jövőnk építésének a magyar dolgozók között. Számunkra emlékezetes marad az a nap, mikor egy maréknyi kis csoport 25 évvel ezelőtt összejött a Szlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának egy kis helyiségében, hogy pártunk Központi Bizottsága indítványára meghányja-vesse a lehetőségét valamilyen egyesület vagy kulturális szervezet megalakulásának a magyar dolgozók számára Szlovákia területén. Ezen kis csoport Major Istvánból, id. Rabai Ferenc elvtársból, Kugler Jánosból, Lőrincz Gyulából és Fábry Istvánból tevődött össze. Lőrincz Gyula és Fábry István elvtársak ismertették Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottsága elnökségének erre vonatkozo határozatát. Az akkori viszonyok ismeretében őszintén meg kell mondanunk, hogy ezen kis csoport nagyon nehéz feladatot vállalt magára, mert míg cseh és szlovák elvtársaink mindjárt az emlékezetes 1945-ös májusi felszabadulás után elkezdhették ezt a munkát — melyet ugyan valamennyiünk részére a szovjet nép hős vörös csillagos katonái hoztak meg-, nekünk, itt élő magyar kommunistáknak, ezt csak a munkásosztály februári győzelme tette lehetővé. Ez volt az a nagy történelmi fordulópont, amikor már végérvényesen eldőlt hazánkban, a Csehszlovák köztársaságban, hogy utunk a szocialista társadalmi rend felépítésének az útja. Igaz, ez a feladat csak egy részét jelentette mindazon terveknek, melyek előttünk tornyosultak, mert sok minden mást is el kellett végezni ahhoz, hogy a Szlovákia területén élő magyar dolgozók is minden tekintetben alkotó részeseivé váljanak pártunk célkitűzései megvalósításának: az osztály nélküli társadalmi rend és a szocializmus felépítésének hazánkban. A dolgozók neveléséhez újságra, könyvre, tehát írott szóra, de mindenekelőtt alapokra, iskolai nevelésre volt szükség, ami, mint tudjuk, a már ismert okok miatt 1948-ig magyar nyelven nem volt lehetséges. Ez a kis csoport mint legközelebbi feladatot azt tűzte maga elé, hogy falvainkban és városainkban felkeressük azon ismert és a múltban a harcokban már bevált kommunistákat, akikre a jövőben e feladatok elvégzésével kapcsolatban számíthatunk. Jártuk hát a városokat, falvakat, tanácskoztunk, felráztuk az embereket, meggyőztük, agitáltunk, ahogy mondani szokás: éjjel-nappal. Ez az igyekezetünk nem volt hiábavaló, és jól számítottunk, mivel Somorjától Nagykaposig a kommunisták örömmel vállalták ezt a munkát. Noha, főleg az első időkben, azt tapasztaltuk, hogy a hivataloknál és főleg egyes személyeknél ez az igyekezetünk nem mindig talál megértésre, nem riadtunk vissza 61
