Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974
Fábry István: Jelenünk a múlt tükrében
a nehézségektől, és fokozatosan meggyőztük a kételkedőket pártunk Központi Bizottsága határozatának helyességéről. Nagy segítségünkre volt az a tény is, hogy a járási pártbizottságokon keresztül tudomásukra jutott ezen hivataloknak és egyéneknek az, hogy Bratislavában, az SZLKP Központi Bizottsága mellett megalakult az úgynevezett „nemzetiségi bizottság", amelynek éppen a nemzetiségi kérdés fokozatos megoldása volt a feladata. így aztán minden járásban, a városokban és falvakban a járási pártbizottságok hozzájárulásával megtaláltuk azokat a személyeket, akik mint a születendő kulturális szövetségünk helyi csoportjainak szervezői számításba jöhettek. Ezek után a következő összejövetelünkön, melyet szintén az SZLKP KB épületében tartottunk meg, már kb. 30—40-en tanácskoztunk. A fentebb említett kis csoporton kívül részt vett már Bratislavából és Szlovákia déli járásaiból több ismert elvtársunk is. Ezen elvtársak pár szóból megértették összejövetelünk célját, és magukra vállalták azt a feladatot, hogy ki fogják jelölni az egyes járásokból azon elvtársakat, akik mint a szervezet alakuló közgyűlésének küldöttei s főleg az egyes járásokban mint szervezők számításba jöhetnek. Ezen összejövetelünkön Lőrincz Gyula és Fábry István elvtársakat azon feladattal bíztuk meg, hogy az eddigi tapasztalatok alapján az illetékes elvtársaknál az SZLKP Központi Bizottságán kérjék a járások támogatását a további összejövetelek megtartására az egyes járásokban. Ez meg is történt — sőt a párt Központi Bizottsága határozatának értelmében a Szlovákia déli részén felmerült problémák fokozatos megoldására, tehát nemcsak a kulturális élet, de minden más kérdés fokozatos megoldására is egy széles körű tanácskozást hívtak össze DélSzlovákia valamennyi járásának vezető párttitkárai és a járások ismertebb magyar nemzetiségű kommunistái részére Érsekújvárott. Ezen aktívaértekezleten Štefan Baštovanský, az SZLKP KB vezető titkára és Moško elvtárs, az SZLKP KB titkára tartották a beszámolókat, körvonalazva a nemzetiségi kérdés problémáit és a feladatokat. Ezen aktíván részt vett és felszólalt a mi felejthetetlen Major István elvtársunk is; munkára hívta fel a magyar dolgozókat, mégpedig türelmes és kitartó tevékenységre annak érdekében, hogy az itt élő magyar nép fokozatosan részesévé váljon közös hazánk szocialista építésének. Egyben óva intett valamennyiünket, hogy ezt az előttünk álló feladatot csakis pártunk irányításával, a marxizmus-leninizmus osztály alapjai szigorú betartásával fogjuk tudni elérni. Figyelmeztetett arra, hogy mindjárt a kezdetnél vigyázzunk, nehogy sorainkba beférkőzzön az osztályellenség, hogy ott majd a legális lehetőségeket kihasználva, romboló tevékenységet folytasson. Szövetségünk nevének javaslata Lőrincz elvtárstól származik. Ő mondta az előkészítő bizottság gyűlésén, hogy a Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kultúregyesülete elnevezés megfelel a múlt hagyományainak, és megnyithatja lehetőségét annak, hogy a becsületes szándékú magyar dolgozók soraiban széles alapokon végezhessük mindazt, amit 1938-ban a párt betiltásakor kénytelenek voltunk megszakítani. A javaslattal valamennyien egyetértve, elosztottuk az elvégzendő feladatokat. És már mint az előkészítő bizottság tagjai tárgyaltunk az illetékes állami szervekkel, megtettük az előkészületeket. Megegyeztünk abban, hogy a megalakuláshoz szükséges anyagiakat a szlovákiai Nemzeti Front Központi Bizottságától fogjuk kérni, pontos költségvetés alapján, ami pártunk Központi Bizottsága illetékes osztályának és nem kevésbé a párt nemzetiségi titkárságának támogatásával rövid időn belül meg is történt. A szervezés folyamán természetesen megmutatkozott tapasztalatlanságunk is, pl. költségvetésünket nagyon szerényen — nagyon szűkre szabtuk. Ezért történhetett meg, hogy a meghívott küldöttek mindössze 2 darab szendvicset kaphattak. 62
