Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Egri Viktor: Visszapillantó tükörben

A CSEMADOK KB kezdeményezésére 1973-ban Petőfi, Madách és Csokonai születésének évfordulója alkalmából országos irodalmi vetélkedőt rendeztek, amelyen több száz fiatal vett részt. Felvételeink a lučeneci (losonci) járási elődöntőn készültek akartam mondani a színjátszóknak példásan szép munkájukért, a lassan kiürülő nézőtéren nehezen ismertem fel, kik is vettek részt a játékban, és kik ültek a széksorokban. Önmagukat adták fenn a színpadon, festetlen arccal — kendőzés nélkül —, a közös útra lépő falu embereit, az igazságát kereső magyar fiút, az édesanyját és lázongó öccsét, a szövetkezet bölcs szlovák elnökét és Marinát, a magyar fiú szerelmesét. Fenn a színpadon és lent a nézőtéren mintha ezekben az órákban egy népes családdá tágult volna magyar és szlovák a színjáték szellemében. Amikor ezt a számomra oly felemelő benyomásomat szóvá tettem, az egyik szereplő megkérdezte, vajon az ő falujukról írtam-e a darabot, vajon az ő sorsuk sarkallt-e, hogy számot adjak gondjaikról? Hetekkel később egy kelet-szlovákiai község színjátszói tették fel ugyanezt a kérdést, s ekkor már bővebben beszélhettem arról, hogy róluk ugyanúgy szól, mint a csallóköziekről. Az élet és a halál, az önzetlen segítés és csalás kérdése, a szerelem és gyűlölet érzése itt is, és amott is azonos, gondnak és örömnek is hasonlatos az arca, és az író akkor teljesíti jól a feladatát, ha minderről úgy vall, hogy a néző igaznak, valóságnak fogja fel, amit hall. Itt, ezekben a művelődési házakban, a CSEMADOK színjátszói közt és az olvasókkal való találkozások során erősödött meg bennem hivatásom igazi célja: az írásszolgálat, s ezt a szolgálatot akkor végzem a legjobban, ha úgy festem meg hősöm lelki világát, hogy egyszersmind megváltoztatni is próbálom, segítek neki abban, hogy magasabbra emelkedhessen, hogy jobb, becsületesebb és erősebb lehessen. Mozgalmas időket élünk, talán az ember eszmélése óta, egész történelme folyamán nem volt olyan mozgalmas kor, mint a miénk — az idősebb nemzedék két világháborút vészelt át, és az új nemzedékkel együtt tanúja, részese egy új világ, 131