Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
Tudományos élet és irodalom 1918-1945 Darkó István Losoncról és Jócsik Lajos Érsekújvárról. Jócsik további 2 várostört. tanulmányt publikált (A szlovenszkói és ruszinszkői város kialakulása; A kisebbségi falutól a kisebbségi városig). A történetíráshoz sorolható Mach-nyik Andor Csallóköz c. értékes könyve is. 3 olyan alkalmi történész akadt, akik történelmi távlatba és közép-európai kontextusba állítva tárgyalták a két vh. közötti kisebbségi helyzetet (Surányi Géza-Váradi Aladár: Magyar múlt és jelen különös tekintettel a magyar kisebbség helyzetére a Csehszlovák Köztársaságban; Erdély Jenő: 1918-1928, A magyarság az utódállamokban és Magyarországon). A kisebbségi sérelmek kutatását teljesen elhanyagolták, a kritika ezért joggal marasztalta el őket. Rajtuk kívül Alapy Gyula, Balogh Elemér, Hajnóczy R. József, Kemény Lajos, Kerekes György és Tichy Kálmán munkássága érdemel figyelmet. - Egyháztörténetet kat. és ref. részről egyaránt sokan müveitek: Haiczl Kálmán, Pfeiffer Miklós, Szabó Adorján, Wiek Béla; Balogh Elemér, Csomár Zoltán, Kúr Géza, Péter Mihály, Szőke István. A nevezettekről e lexikonban szócikkek vannak. Mellettük ref. részről említésre méltók: Czibor József (A deáki ref egyházközség története, Komárom 1932), Haraszy Károly (Az ungi református egyházközség, Ungvár 1931), Tárnok Gyula (Magyar reformátusok a csehszlovák kisebbségi sorsban, Pápa 1939). Ide sorolhatók továbbá a Magyarok Csehszlovákiában 1918-1938 c. tanulmánygyűjteménynek a csehszlovákiai magyar felekezeteket bemutató írásai (Noszkay Ödön: A magyar katolicizmus; Kövy Árpád: A reformátusok; Baráth László: Az evangélikusok). - A művelődéstörténetnek a kisebbségi sajtó kezdettől tág teret biztosított, amit sok amatőr kihasznált. Ismeretterjesztő színvonalú müvek, főleg a szlovák állam idején, a nyitrai Híd Kiadó és a po.-i Toldy Kör támogatásával születtek. A legszorgalmasabb szerzők (Dallos István, Mártonvölgyi László, Faith Fülöp) nyitraiak voltak. A művészettörténet legaktívabb müvelője Brogyányi Kálmán volt. Két, szlovákiai viszonylatban úttörő művet írt (Festőművészet Szlovenszkón, A fény művészete), képzőművészeti kritikáiból pedig kialakítható a szakterület szlovákiai fejlődésképe. Mellette Nagy Barna és Wiek Béla tevékenysége jelentős, s meglepően otthonos volt a képzőművészet kérdéseiben Szalatnai Rezső és Peéry Rezső is. Megjegyzendő, hogy a szakterület fejlődéséhez Szönyi Endre kitűnő folyóirata, a Forum is hatékonyan hozzájárult. - Színháztörténettel színvonalasan Benczúr Vilmos és Benyovszky Károly foglalkozott. A korszak hivatásos és műkedvelő színjátszásáról is számos közlemény jelent meg (—» Színikritika, színházi irodalom). - A néprajzkutatás és irodalom terén az első köztársaság idején olyan érdemes amatőr kutatók tevékenykedtek (Alapy Gyula, Khín Antal, Manga János, Thain János, Tichy Kálmán), akiknek oroszlánrészük volt a helyi múzeumok gyarapodásában. Könyv formában két munka látott napvilágot (Alapy Gyula: A csallóközi halászat története; Jankó Zoltán: Csallóközi Múzeum). A szlovák állam idejéből tudománytörténeti szempontból is jelentős Putz Éva müve (A kolonyi lagzi, 1943, 1989). Tanítómestere, Arany A. László néprajzi könyvecskéjét (A szlovákiai magyarság néprajza, 1941) a Toldy Kör adta ki. - Az irodalomtudomány területén nem születtek kiemelkedő müvek, s egyetlen elméleti jellegű könyv sem jelent meg. Sas Andor a történetírásra koncentrált, a tárgyalt korszakban csak egy jelentős irodalomtört. tanulmányt publikált (Riedl Szende hídverési kísérlete a cseh és magyar szellemiség között a Bach-korszak Prágájában). A csszl. magyar irodalom történeti feldolgozásával Zapf László próbálkozott először, de kézirata a 2. vh. idején elkallódott. Kemény G. Gábor úttörő kiadványa (Kemény Gábor néven) 1940-ben jelent meg Bp.-en (így tűnt el egy gondolat. A felvidéki magyar irodalom története 1918-1938). Irodalomtört. jellegű kiadványok még Alapy Gyula, Fülöp Zsigmond, Hajnóczy R. József és Kálniczky Géza tollából jelentek meg. - A nyelvészetnek három jelentős müvelője volt: Orbán Gábor, Arany A. László és Danczi Willebald. Arany tevékenysége összmagyar viszonylatban is úttörő jellegű, s a szlovák nyelvészetben is megbecsült. - A pedagógiai irodalom művelői közül Krammer Jenő a legjelentősebb, mellette Szerényi Ferdinánd, Szalatnai Rezső és az eperjesi ev. kollégium történetét feldolgozó Gömöry János tartoznak az élvonalba. Emlí428
