Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
Tudományos élet és irodalom 1945 után tésre méltó Czakó István, Lam i József és Mónus Gyula munkássága. Az első köztársaságban 7 ped. lap létezett, közülük a Magyar Tanító 1921-től 1938-ig. - A filozófiai irodalom igényesebb szinten nem tudott kibontakozni. Az aktívabb publikálók közül az emigráns Szántó Hugó említhető. Kat. papok is írtak filozófiai tárgyú cikkeket, sőt könyveket (Bognár Cecil: A logika, Takách Menyhért: Mi a bölcselet?). - Az esztétikai irodalom ugyancsak szegényes volt, de népszerűsítő írások kezdettől megjelentek. A Forum folyóirat érezhetően felélénkítette a képzőműv. kritikát. - A gyér természettudományos irodalomban szintén a népszerűsítő jelleg és a cikkforma dominált. Szántó Hugó - akinek 1918 előtt Bp.-en a Galilei Kör füzetsorozatában jelent meg Az anyag szerkezete c. müve - nálunk akkor még szokatlan témákkal jelentkezett; pl. a nehézvízről értekezett, tanulmányt írt Einstein a láthatáron címmel (Tűz 1923/1-3), s 1937ben (!) a po.-i rádió magyar adásában a televízió lényegét ismertette. Természettudományi tárgyú könyveket csak Péchi Gusztáv nagyölvedi plébános írt (A relativitás elméletének likvidálása, Bp. 1924, németül: Innsbruck 1923, Regensburg 1925). Ir.: Vájlok Sándor: A kisebbségi magyarság kulturális helyzete, ÚÉL 1935/9; uö: A magyar kultúra perifériáján, MI 1936/8; uö: A magyar közművelődés helyzete a visszatért Felvidéken. = A visszatért Felvidék adattára 1-2 (szerk. Csatár István és Ölvedi János), Bp. 1939; Vass László: A kiművelt emberfő hiánya, MaN 1938. febr. 20.; Narancsik Imre: A felvidéki magyar tudományosság két évtizede. = Mit élt át a Felvidék? (szerk. Hangéi László), Bp. é. n.; Liszka József: A szlovákiai magyar nemzetiség etnográfiai és folklorisztikai bibliográfiája a 19. század elejétől 1986 végéig, 1988; uő: Magyar néprajzi kutatás Szlovákiában 1918-1938, 1990; Turczel Lajos: A csehszlovákiai magyar tudományos élet alakulása a két háború között. = uő: Viszszatekintések.... Dunaszerdahely 1995. T. L. Tudományos élet és irodalom 1945 után: A deportálás, kitelepítés és reszlovakizáció az első köztársaság utolsó éveiben létrejött kezdetleges formákat is szétzilálta. Az értelmiségétől megfosztott magyarság 1948 okt. (az állampolgárság visszaadása) után az önszerveződés súlyos gondjaival küszködve próbálta megteremteni az oktatás, a közművelődés, a kult. és irod. élet megindításához szükséges feltételeket. A társadalmi egyenjogúság megteremtéséhez nagyban hozzájárult, hogy a magyar fél a szlovákiai magyarok jogainak rendezésétől tette függővé a csehszlovák-magyar barátsági és együttműködési szerződés aláírását (1949 ápr.). A korabeli állapotokra jellemző, hogy 1949 őszén, amikor a szlovák iskolákban magyar osztályokat nyitottak, mindössze 100-110 pedagógussal, a korábbi állomány mintegy 5 %-ával számolhattak. Önálló magyar tanítási nyelvű iskolák 1950 szept.-ben nyíltak, s ekkor nyílt meg az egyetlen magyar gimnázium is Komáromban. A pedagógushiányt a Mo.-ról hazatért (ott menekültként tanuló) főiskolások és érettségizett diákok, valamint hathetes szaktanfolyamot végzett személyek pótolták. A főiskolai és egyetemi szakképesítés megszerzéséhez szükséges feltételek megteremtéséhez egy évtizedre volt szükség, a társad, diszkrimináció következményeit azonban évtizedek múlva sem sikerült felszámolni, az iskolázottság mértékét tekintve mindmáig az országos átlag alatt van a magyarság. 1970-ben az egyetemet és főiskolát végzett magyarok száma mindössze 5309 (0,9 %) volt, míg a szlovákoké 88 561 (2,1 %); 1980-ban ez az arány a magyarok esetében 9441 (1,6 %), a szlovákokéban 176 096 (3,8 %), vagyis ezer lakosra 38 szlovák, ill. 16 magyar nemzetiségű egyetemet vagy főiskolát végzett személy esett. 1983-ban a tudományegyetemeken 914 (5,6 %), a műszaki főiskolákon 937 (3,7 %), a közgazdasági főiskolán 182 (3,3 %), a mezőgazdasági főiskolán 245 (4,9 %), a művészeti főiskolákon 13(3,1 %) magyar hallgató tanult, holott a magyar lakosság szlovákiai részaránya ekkor 11,2 % volt. - A tudomány és a kutatás területén Csehszlovákiában 1970-ben mindössze 598 (0,3 %), 1980-ban pedig 1156 (0,4 %) magyar nemzetiségű személy dolgozott; a szlovák kutatók száma 1970-ben 16 726 (0,9 %), 1980-ban 29 939 (1,4 %) volt. - A magyar tudományos élet Szlovákiában napjainkig csak részben szervezett. Az intézményes megoldás felvetésére először az 1968-as események adtak lehetőséget. A Csemadok KB 1968. márc. 12-i állásfoglalásában szerepelt 429
