Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Műfordítás államosítása is. Az 1949-ben létrehozott Magyar Könyvtár és az 1953-ban induló Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó (—» Könyvkiadás 1945-után) az 50-es évek elején kezdte meg a cseh és szlovák irodalom rendszeres kiadását, elsősorban e két irodalom klasszikusainak és szocialista irodalma képviselőinek megjelentetésével. A 2. vh. után lefordított első szlovák verseskötet Milan Lajčiak Ének a nagy barátságról c. műve volt Gály Olga tolmácsolásában (1952), a cseh lírából az első Petr Bezruč Sziléziai dalok c. kötete volt Sipos Győző fordításában. Az 50-es évek elejének költészetét bemutató Mai szlovák költők (1954, szerk. Tóth Tibor) c. antológia az irodalmi sematizmus jellemző jegyeit magán viselő válogatás, fordításainak színvonala is vegyes értékű. A szlovák líra 1945 utáni fejlődésszakaszának 26 képviselőjét mutatja be a Gyújtópont c. antológia (1984, szerk. Tóth László). - Az 1948-1989 közti csszl. magyar könyvkiadás évi termésének jelentős részét cseh és szlovák művek fordításai alkotják. A cseh irodalom képviselői közül szinte hiánytalan mind a klasszikus (Jirásek, Němcová, Olbracht, Hašek, Čapek, Vančura, Majerová, Pujmanová, Fučík stb.), mind a jelenkori cseh próza legjelentősebb alkotóinak (Otčenášek, Pluhař, Hrabal, Páral, Fuks, Kozák stb.) bemutatása. A költők közül önálló kötetben jelent meg Bezruč, Mácha, Neruda, Wolker, Nezval, Hora, Neumann és Závada, hiányzik viszont a cseh költészetet bemutató, átfogó jellegű antológia. A teljességre való törekvés figyelhető meg a szlovák irodalom értékeinek megjelentetésében. A klasszikusnak számító Kukučín, Tajovský, Vansová, Kalinčiak, Jesenský, Jilemnický, Hečko regényei, Sládkovič, Botto, Janko Kráľ, Hviezdoslav és Krasko verseskötetei mellett sorra jelennek meg a kortárs szlovák írók művei is. Önálló kötetben jelentek meg F. Kráľ, Poničan, Plávka, Kostra, Novomeský, Lukáč, Smrek, Mihálik, Beniak, Bunčák, Rúfús, Válek, Feldek, Koyš, Lenko, Žáry, Fabry és Reisel versei. A szlovák népköltészetből ad válogatást Csuka Zoltán fordításában a Fényes a tűz lángja c. antológia (1962, 2. kiad. 1974). De hiányzik a szlovák költészetet kezdettől napjainkig bemutató antológia. A kortárs szlovák prózát négy válogatás mutatta be az olvasónak: Őrtüzek a hegyekben (ford. Bóné András és Tóth Tibor, 1959); A tenger mélyébe (ford. Koncsol László, 1966); Megbékélés (1970); Agyaghegedű (1982). Az újabb cseh novellairodalmat - több fordító munkájának eredményeként - két antológia képviseli: Senki sem fog nevetni (1965), Hány színű a szivárvány (1981). A hivatásos írók műfordítói munkásságán kívül a szlovák és a cseh irodalom fordítói közül a prózairodalom terén jelentős Hubik István, Havas Márta, Bártfai László, Zólyomi Antal, Czagány Iván, Hideghéty Erzsébet, Zádor András, Zádor Margit, F. Kováts Piroska, Nóta János, Mayer Judit, H.Tóth Ildikó, Macsovszky és mások munkássága. Költői müvekből Bábi Tibor, Sipos Győző, Tóth Tibor, Farkas Jenő, Rácz Olivér, Fügéd i Elek és Tőzsér Árpád fordított önállóan egy vagy több kötetet. A versesköteteket általában többen fordították: Rácz Olivér, Cselényi László, Kulcsár Tibor, Ozsvald Árpád, Tőzsér Árpád, Koncsol László, Veres János, Kulcsár Ferenc stb., a mo.-i költők közül Garai Gábor, Bede Anna, Rákos Sándor, Bárányi Ferenc, Végh György, Tandori Dezső és mások. Rácz Olivérnek a világ népei költészetéből válogatott műfordításai Csillagsugárzás címmel jelentek meg (1978). Világirodalmi mítoszok átköltéseit, modern francia, lengyel, cseh és szlovák költők verseinek fordításait tartalmazza Cselényi László A pitypang mítosza c. kötete (1986), amelyet Madách Imre-díjjal jutalmaztak. Mikola Anikó Madárnak lenni (1979) c. verseskötete egyik ciklusában a perui indiánok népköltészetét mutatja be. Csehszlovákiai ukrán költök antológiája is megjelent magyar nyelven A Kárpátok éneke címmel (ford. Barak László és mások, 1988). A klasszikus latin költészetet Csehy Zoltán tolmácsolja. - A szlovákiai műfordítók első szervezete a Fordítók Köre (Kruh prekladateľov) volt, amely 1951-1969 közt működött. 1969-ben megalakult a Szlovákiai Műfordítók Társulása (Združenie slov. prekladateľov), amelynek már különféle bizottságai voltak. 1976-ban szervezte meg Ján Ferenčik a Szlovákiai Fordítók Központját (Ústredie slov. prekladateľov). Ez utóbbi már a Szlovák Irodalmi Alap (Slovenský literárny fond) keretében működött, s külön bizottsága volt a ma295