Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

-f loO-S D£,i>. Íf­SZÉNÁSSY Árpád 1945 után Mo.-on élt, külügyi szolgálatban dolgozott. 1949-ben hamis vádak alapján be­börtönözték, 1955-ben szabadult. A 60-as é­vek végétől az Európa Kiadó főszerkesztője, majd irod. vezetője volt. Csehből Olbracht és Čapek, franciából Victor Hugo, Stendhal és Aragon müveit fordította magyarra. M.: írók írókról (szerk.). Bp. 1970. Ir.: Gyergyai Albert: Sz. Gy.-ről, Nagyvilág 1973/4; Hermann István: Sz. Gy., Kritika 1973; Vadász Fe­renc: Sz. Gy., Népszabadság 1984. júl. 4.; Szekeresné Varsa Vera: Szalamandra a tűzben, em­lékirat, Bp. 1985. Cs. S. SZÉNÁSSY Árpád (Komárom, 1953. márc. 20.): helytörténész, kiadó. A komáromi gépi­pari szakközépiskolában érettségizett, a prágai mezőgazdasági főiskolán agrármérnöki okle­velet szerzett. 1977-től Komáromban a vég­zettségének megfelelő munkakörökben műkö­dött, 1990-1995-ben a város alpolgármestere volt, 1995-től a Komáromi Nyomda és Kiadó Kft. felelős kiadója. - Kezdetben mezőgazda­sági tárgyú írásokat publikált, 1979-ben díjat nyert a Szlovák Mezőgazdasági Minisztérium pályázatán. Művelődés- és helytörténeti cik­kei, tanulmányai főleg a Hétben, az Új Szó­ban, az Elet és Tudományban és a Honismeret­ben jelentek meg, s ilyen tárgyú könyveket is írt. A Magyarok a természettudomány és a technika történetében (Bp. 1986) c. tanul­mánygyűjteménynek is munkatársa volt. M: Heténytől Pápáig. Tarczy Lajos életútja, Hetény 1983; A pomológia úttörője. Kováts József életútja, Bátorkeszi 1990; A komáromi hírlapírás kétszáz éves története, Tatabánya 1994. T. L. SZÉNÁSSY Zoltán (Komárom, 1925. okt. 10.): helytörténész, gimnáziumi tanár. A pápai tanítóképzőben érettségizett (1944), a po-i Szlovák Egyetem Pedagógiai Karán magyar­történelem szakos tanári oklevelet szerzett (1956). A Komenský Egyetem BTK-án dokto­rált (1973). 1951-től nyugdíjaztatásáig a ko­máromi magyar gimnázium tanára volt. Fel­dolgozta Klapka György életét (1977), foglal­kozott Jókai Mór munkásságával (Jókai nyo­mában, tan., 1982) és Lehár Ferenc pályafutá­sával (Lehár, Komárom, 1990, 1995, szlovákul is). Ady-emlékeket örökített meg az Adyfalvá­tól a csúcsai kastélyig (Komárom 1983) és Adyfalvától Zágonig (Komárom 1996) c. köte­tében. M. Jókai és Komárom, tan., ISZ 1975/4; Csokonai Komáromban, tan., ISZ 1975/4; Petőfi és Jókai ba­rátsága. tan.. Hét 1976/16; Ady és Móricz barátsá­ga, publ., Hét 1979/27; Komáromi Olympos, tan., 1984; Új komáromi Olympos, tan., Tatabánya 1987; Komárom ostroma 1849-ben, tan., Komárom 1989,1999; Komárom, A református kollégium, uo. 1996; Neszmélyi krónika (Bárdos Istvánnal közö­sen), uo. 1998; Komáromi m. kir. 22. gyalogezred, uo. 2000; Komáromi krónikás, uo., 2003. Ir.: Fogarassy László: Klapka tábornok, Hét 1977/30; Csanda Sándor: Komáromi Olympos, Hét 1985/16; Szombathy Viktor: Komáromi Olympos, MN 1985. márc. 1. F. Z. SZENES Erzsi (Rajec, 1902. jún. 5. - Tel­Aviv, 1981. máj.): költő, író, újságíró. Gyer­mekkorát Nagymihályon töltötte, itt és Kassán élt a két háború között is. A Kassai Napló, a PMH és a Magyar Újság munkatársa volt, a szlovákiai zsidóüldözések miatt 1942-ben Bp.-re menekült. 1944-ben a németek letartóz­tatták, előbb Auschwitzbe, majd Németor­szágbahurcolták. 1945 után egy ideig Po.-ban élt, egy szlovák hetilapnál dolgozott. 1949­ben kivándorolt Izraelbe. Jeruzsálemben tele­pedett le, újságíróként és előadóművészként tevékenykedett. - Költészetét mindig belengte valami titokzatos tiszteletadás a kortárs írók legjobbjai iránt (Ignotus, Radnóti, Fábry, Füst Milán). Fehér kendő (1927) c. második vers­kötetéről Ignotus úgy írt mint „hallatlan töké­letes" pici versekről. Túlcsorduló szerelmi lí­rája főleg első, Selyemgombolyag (1924) c. kötetét jellemezte. A mindig önmagát éneklő költő legtöbb meglepetést tartalmazó kötete a Szerelmet és halált énekelek (Bp. 1936) c. volt. A „szüzességét borzongó, síró, ujjongó lány" (Fábry) ebben a kötetében már nemcsak szere­lemre vágyó lény, hanem a csalódások és a lel­ki fájdalmak élményeivel küszködő nő is. A „fák és a növények száradnak el úgy", ahogy az ő érzései, vágyai lesznek múlttá. Egyik leg­szebb szerelmes verse a Rapszódia, de nemes 382

Next

/
Oldalképek
Tartalom