Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

PEÉRY Rezső szervezet és a pedagógustársadalom időszerű kérdéseiről tájékoztat. - Főszerk.: Lovász Gabriella (2002), Lendvay Tibor (2003). F. Z. PEÉRY Rezső; Limbacher (Pozsony, 1910. márc. 27. - Stuttgart, 1977. nov. 11.): publicista, kritikus. Jómódú és szellemileg rendkívül igényes első nemzedéki polgári családból származott, s felsős gimnazista korában már gyakorlott újságírónak és iíj. mozgalmi aktivistának számított. A magyar-francia-filozófia szakot a po.-i egyetemen végezte, de néhány szemesztert Prágában és Párizsban is hallgatott. Tanárként rövid ideig működött, fő hivatása az újságírás, azon belül az irodalompublicisztika és -kritika lett. Lapszerkesztőként, belső irányítóként csak a ti sói szlovák állam idején tevékenykedett, amikor szerkesztőtársával, Szalatnai Rezsővel együtt a kisebbségi magyar sajtó és irodalom keresztény jellegű antifasizmusának fő alakítója volt. Az 1945 utáni szlovákiai magyarüldözés idején megint csak ők és Fábry Zoltán léptek fel a legélesebben és legszervezettebben a kollektív bűnösség igaztalan vádja ellen. Peéry és Szalatnai esetében ezt régi szlovák baráti kapcsolataik tették lehetővé, kikényszerítve aztán a lakosságcsere folyamán az ő „önkéntes" áttelepülésüket is. Mo.-on először Bp.-en, a szocdem párt országos osztályán kapott formális beosztást, majd reményeiben csalódva az oktatásba vonult vissza, Magyaróváron és Sopronban tanított. Ez utóbbi helyen 1956-ban gimnáziumigazgató és polgármester is volt. A népfelkelés és szabadságharc bukása után elhagyta az országot, s rövid ausztriai tartózkodás után az NSZK-beli Stuttgartban telepedett le, és a reutlingeni pedagógiai főiskola könyvtárosa lett. A müncheni Szabad Európa Rádiónak is folyamatosan dolgozott. - Kezdettől intenzív publikációs tevékenységét A Mi Lapunkban és a Híradóban kezdte. írásait egy ideig Limbacher néven vagy a becenevén (bió) közölte, majd áttért az anyai családi ágtól kölcsönzött Peéry név használatára. Alapító és vezetőségi tagja volt a Sarlónak, s a mozgalom kezdeti szakaszában Balogh Edgárral együtt tervezője és összeállítója a sarlós fiatalság társad. és irod. orientációját megalapozó körleve326 leknek és könyvjegyzékeknek. Hasonló céllal hatásos tanulmányokat írt (Magyar mesterek, Ve 1929/3; A szociális kérdés a magyar regényirodalomban, MaD 1930/1 —4). A Sarló radikalizálódása idején a vezetőségben az irod. kérdések felelőse volt, ő dolgozta ki és adta elő a kommunista párthoz való csatlakozást demonstráló kongresszus rappista-proletkultos irod. anyagait (A szlovenszkói magyar irodalom válsága. Irodalmi rezolúció. = A Sarló jegyében, 1932). A kommunista eszmékből való kiábrándulását, több társához hasonlóan, főleg a Szovjetunióban zajló szörnyű koncepciós perek idézték elő. 1934-ben már polgári baloldali és szocdem lapokban publikált, szélsőbaloldali sajtókapcsolatait a kolozsvári Korunk kivételével megszakította. 1934 és 1938 között a legjobb hazai esszéisták és kritikusok közé emelkedett, és számos maradandó értékű és kormeghatározó tanulmányt publikált (Kassák Lajos epikai fejlődése, MF 1934/1-2; Az európai irodalom története, MF 1934/3-4; A magyar irodalom szlovenszkói sorsa, MÚ 1935. márc. 21.; Szempontok a csehszlovákiai magyar irodalom fejlődéséhez, K 1937, 115; A szlovenszkói élmény Krúdy Gyula művészetében, ÚSze 1937, 14). — A szlovák állam idején összezsugorodott magyar irodalom nem adott lehetőséget nagy kritikusi teljesítményekre, s az eldurvult állampolitikai helyzetben a humánum érvényesítésére és a kisebbségi magyarság erkölcsi integritásának megóvására volt szükség. Ennek a feladatnak a pol. és irod. publicisztika felelt meg a legjobban, ettől kezdve tehát ez lett P. fő műfaja. Számos rövidebb tanulmánnyal és tárcával együtt ebbe a műfajba tartozik a „második kisebbség" életét filozofikusan átmeditáló Perem-magyarok az idő sodrában, s publicisztikai tanulmányok és tárcák mesteri összerendezésének számít a nyugati emigrációban írt Requiem egy országrészért c. könyvecske: egy ember és egy állam mozaikszerűen összerakott életrajza. - A jogfosztottság idején egyik megfogalmazója és aláírója a csszl. kormányhoz és az SZNT-hez intézett, 9 személy által aláírt két első védőiratnak (.Emlékirat, 1945. ápr. 19.; Helyzetkép a szlovákiai magyarságról, 1945. jan. 5.), de maga is több memorandumot, kiáltványt, számos tanulmányt, cikket