Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Színikritika, színházi irodalom - színjátszás lük csak a Kassai Színházi Újság, a Színház és Mozi, a Kassai Színház és a hosszabb életű Szlovenszkói Színházi Élet első két évfolyama volt. Ezek a lapok behatóan elemezték a kisebbségi színjátszás objektív és szubjektív akadályait, jó színészportrékat közöltek, ismertették az előadott darabokat. A többi lapban a szokásos műsorrovat mellett a legtöbb helyet a pletykarovat foglalta el. A színházi sajtó ismertebb, aktívabb szerkesztői, munkatársai: Fehér Jenő, Holly Jenő, Gellért Jenő, Kázmér Ernő, Kultsár Miklós, Lányi Menyhért, Rehorovszky Jenő, Sebestyén József és Spielberger Leó. A színházi problémáknak a napilapok és jobb folyóiratok is figyelmet szenteltek. A Kassai Munkásba Mácza János és Fried Jenő írtak színikritikákat és cikkeket, a Kassai Naplóban Áldori Károly, Kultsár Miklós és Merényi Gyula voltak aktívak, a Magyar írásban A magyar színészet problémái Szlovenszkón és Ruszinszkón címmel forrásértékű tanulmány jelent meg. A műkedvelő színjátszást elvi alapvetésü cikkekkel, műsoranyagokkal és gyakorlati instrukciókkal a Kassai Munkás, Az Út, a Csehszlovákiai Népszava támogatta, s ugyanezt tette a falusi hagyományos műkedvelő színjátszás viszonylatában az SZMKE komáromi központja és Magyar Vasárnap c. lapja. A népfrontos Magyar Fiatalok Szövetségének megalakulása után a Kéve folyóirat vállalta a tagegyesületek színjátszó csoportjainak és énekkarainak műsoranyagokkal való ellátását. Megemlíthető még a rövid életű Műkedvelő c. lap. - II. A szlovák államban nem működött hivatásos magyar társulat, de Po.-ban a Toldy Kör és más kult. vagy sportegyesületek (Keresztény Kultúr Kör, Kiskárpátok Turista Egyesület, VAS Sportklub, Polgári Torna Egylet) jóvoltából színvonalas műkedvelő színjátszás bontakozott ki. Erről akkor Rehorovszky Jenő Színházi Napok c. almanachja, az SZMKE szervezte vidéki műkedvelő színjátszásról pedig Párkány Lajos összefoglaló tanulmánya adott részletes tájékoztatást. - III. 1945 utáni hivatásos színjátszásunk a Szlovák Faluszínház magyar tagozatának (1950-1959) létrehozásával alapozódott meg, ezt követte 1952-ben a komáromi Magyar Területi Színház, majd 1969-ben a kassai Thália Színpad megalapítása. A műkedvelő színjátszás nagyarányú kibontakozása az 1949-ben megalakult Csemadok s vele párhuzamosan a Népművelési Intézet nemzetiségi osztálya szervező és irányító munkájának volt köszönhető. Jelentős mozgósító hatása volt néhány kimagasló helyi kezdeményezésnek (Párkány - Hofbauer József, Németh László, Sipka Béla, Kremmer László; Csata - Újváry László; Léva - Nagy László, később Zolczer Mihály, Csáky Pál; Rimaszombat - Drobka Géza; po.-i Déryné Színkör - Kulcsár Tibor, Lőrincz János, Miklósi Péter; Dunaszerdahely - Riedl Sándor; füleki Zsákszínház - Mázik István és iíj. Csák István stb.). - A színikritika, színházi irodalom feléledése 1950-től, rendszeresebbé válása 1958-tól, az ISZ indulásától datálható. A színházi bemutatókat azóta élénkebb, néha vitákat is kiváltó visszhang követi, a színházi irodalomnak a Hét, az ÚSZ, az ISZ s később a Kalligram is teret ad. A felgyorsult folyamatban új hajtóerőt jelentett a műkedvelő színjátszás differenciálódása, új formák (irodalmi színpad, bábjáték, gyermekszínjátszás) megjelenése, valamint a műkedvelő színjátszó versenyeknek a komáromi Jókai Napokon és más fórumokon való rendszeressé válása. Mindez változatosabbá és igényesebbé tette színházi kritikánkat és publicisztikánkat, s ez nemcsak a színjátszásra, rendezésre hatott termékenyítően, hanem a drámairodalom felélénkülését, új emberek (szerzők, rendezők) s újabb formák jelentkezését is kiváltotta. - Az első jelentősebb vita a színművészet korszerűsítéséről 1969 februárjában kezdődött, Fónod Zoltán vitaindító cikke alapján (A korszerűség parancsa. Színházi gondok problémák, VÚSZ 1969. febr. 9.). A vita közel három hónapig tartott. Színészek, rendezők, színházi szakemberek vitatták a színház megújításának problémáit. Ha ritkán is, de születtek drámaelméleti tanulmányok, s a színikritikában, publicisztikában (és az új színpadi formák meghonosításában) seregnyi ember tevékenykedett ((Beke Sándor, Bodnár Gyula, Dávid Teréz, Dusza István, Egri Viktor. Fónod Zoltán, Gály Iván, Gágyor Péter, Gáspár Tibor, Gyüre Lajos, Havasi Péter, Hizsnyan Géza; Horváth Lajos, Kiss Péntek József, Klimits Lajos, Kmeczkó Mihály, Kolár Péter, Konrád József, Mészáros László, Miklósi Péter, Pász391