Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Pharmacien antológiában, de még ugyanabban az évben önálló kötetet ad ki. Novellái a sematizmus korának minden jellemzőjét tükrözik, a leegyszerűsített szemlélet, a felületes jellemábrázolás később is jellemzi írásait. A kaland- és a bűnügyi regény műfaji jegyeit, a klasszikus narráció eljárásait vegyítve több regényt ír, de kísérletezik a modern, síkváltó időkezeléssel és előadásmóddal is. Ilyenkor a reá általában jellemző bonyolult cselekmény háttérbe szorul, tágabb teret nyer a belső problémák kivetítése, a tudatfolyam ábrázolása (Mágneses rácsok, 1968). Egyes műveiben az abszurd elemei is megtalálhatók (Kakastánc). P. egész epikai életművére vonatkozó érvénnyel elmondható, hogy ritkán sikerült egyensúlyt teremtenie az írói elgondolás, a mondanivaló és az ábrázoló eszközök között, szándékai az alkotói-művészi erő, a művészi alakítókészség hiányosságai miatt csak részben valósulhattak meg. M: Megbékélt emberek, elb., 1953; Piros virág, elb., 1956; Határváros, r., 1963; A szemtanú, r., 1966; Hosszú éjszaka, r„ 1971; Kommunisták 1-2, dok., 1977; Hullám hullámot ér, elb., 1988; Komunisti, szlov. ford., 1988; A vágy ördöge, r., 1993. Ir.: Hubik István: Megbékélt emberek, ÚSZ 1954. jún. 4.; Dobos László: Piros virág, ÚSZ 1957. febr. 24.; Rácz Olivér: Piros virág. Hét 1957. márc. 10.; Csanda Sándor: Határváros, ISZ 1963/4; Fábry Zoltán: Határváros, ISZ 1963/4; Gály Iván: Szemtanú, ISZ 1967/3; Tóth László: Élj, ahogy tudsz..., Hét 1969/29; Alabán Ferenc: Dokumentum - irodalom -elkötelezettség, ISZ 1981/2. Sz. Z. PFEIFFER Miklós (Sopron, 1887. márc. 12. - Fribourg, 1979. márc. 20.): kat. pap, kanonok, egyháztörténész, szociológus. A középiskolát Sopronban és Bp.-en végezte, utána a svájci Fribourg kat. egyetemén 9 évig tanult teológiát, szociológiát és történelmet. A 10-es évektől Kassán működött, 1916-ban a Dóm kanonokjává nevezték ki, s a kat. teológiai főiskolán tanított. Az 1918-as őszirózsás forradalom idején a kassai papi tanács képviseletében részt vett a bp.-i központi tanács összejövetelén. Felszólalásában kritikusan szólt az egyházi nagybirtokokról, belépett Károlyi Mihály pártjába, s a Vallásügyi Minisztérium tanácsosává nevezték ki, de a proletárdiktatúra uralomra kerülése miatt már nem foglalta el az állást. E „paphoz nem illő" megnyilvánulásait később többször felhozták ellene. - P. az államfordulat után is Kassán maradt, s a 20-as évek első felében egy külvárosi proletárnegyed lelkésze és szociális „ügyvivője" volt, így a későbbi munkás-papok előfutárának számít. Hasonló magatartást tanúsított a po.-i, brünni és prágai kat. magyar egyetemisták vándorló lelkipásztoraként, erre a feladatra kassai diák ismerősei szervezték be; működését a szlovákiai püspöki kar értekezlete jóváhagyta. A kat. egyetemi ifjúság az ő patronáló-tanácsadó közreműködésével alapította meg a neokatolikus Prohászka Köröket, melyek erős szervezetté nőttek, s tartós mozgalmi lapjuk volt. P. a nemzetiségi kérdés igazságos megoldásának is propagálója volt, 1939 és 1944 között a kassai szlovák kisebbség vezetői gyakran fordultak hozzá tanácsért és segítségért. 1945 után két évig bántatlanul Kassán tartózkodott. 1947-ben Prágába utazott, ahonnan hamarosan Fribourgba emigrált. Közösségi tevékenységét ott is folytatta, Svájc kat. magyar főlelkésze lett. Müvei zömét szélárnyékos időszakokban írta; a nehéz időkben az emberekkel való közvetlen, előadói, baráti disputákon való, toleránsán vitatkozó érintkezés, kapcsolattartás volt a módszere. Életszükségleteiben rendkívül puritán, igénytelen volt: egy kerékpáron közlekedő újkori Assisi Ferenc, aki szereti a derűt, vidámságot, de filozófiai elmélyülésekre is hajlamos. M.: Die ungarische Dominikanerordensprovinz bis zur Tataren Verwüstung, Zürich 1913; Tömeglélektan és háború, Kassa 1915; A domonkos rend magyar zárdáinak vázlatos története, uo. 1917; A jubiláló domonkos rend történeti keretben, uo. 1917; Die Klugheit in der Ethik von Aristoteles und Thomas von Aquin, Fribourg 1918; A keresztény tulajdonjog mint a modern industrializmus reformjának alapja, Kassa 1929; A katolikus egyház és a hazai nemzetiségek, Bp. 1942. Ir.: Sziklay László: P. M.: A katolikus egyház és a hazai nemzetiségek, Új Magyar Múzeum 1943/2; András Károly: A kassai kanonok, Remény 1991/3-10. Pharmacien: gyógyszerészeti szaklap, a Szlovenszkói és Ruszinszkói Gyógyszerészek 331