Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

JELEN Mihály közkönyvtárak tájékoztatása, irányítása céljá­ból lap is megjelent Közművelődés - Könyv­tárélet címmel. Ir.: Surányi Géza-Váradi Antal: Magyar múlt és je­len, 1928; Váj lok Sándor: A szlovenszkói magyar népmüvelés és problémái, MÍ 1936/5. T. L. JARNÓ József (Budapest, 1904. máj. 5. ­Bejrút, 1934. nov. 3.): író, költő, műfordító. Is­koláit Bp.-en végezte, az 1918—1919-es forra­dalmak lelkes támogatója volt; a Galilei-kör idején röpiratokat terjesztett, a megtorlás elől kassai rokonaihoz menekült. Hamarosan be­kapcsolódott a szlovákiai magyar kulturális és politikai életbe. 1922-1927-ben a Kassai Nap­ló szerkesztője, 1924-től a kassai Renaissance Kultúregyesület irodalmi szakosztályának el­nöke s a Renaissance Könyvtár irányítója volt, részt vett a Kazinczy Társaság munkájában is. Baloldali szimpatizánsként kapcsolatban volt a Sarlóval, a Vörös Barátsággal, körülötte ala­kult ki a Masaryk Akadémia fiataljainak ellen­zéki szellemiségű csoportja. A Couburg cég üzletkötőjeként egyik közel-keleti útján halt meg tüdőgyulladásban. - Kora ifjúságától íro­gatott, intenzív szépirodalmi tevékenységet Kassára kerülve fejt ki. Egyszerű formakultú­rájú költészetét az intellektuális telítettség, a természet iránti rajongás, az értelmes élet tisz­telete jellemzi. Irodalmi munkásságának súly­pontja a szépprózára, főként regényeire és az irodalmi-kulturális publicisztika műfajaira e­sik. Nem tartozott a nagy mesélők közé, ön­magát, megélt-megszenvedett élményeit transzformálta írásaiba. A Szakadó kötelek és a Börtön c. regénye önéletrajzi ihletésű. Kultu­rált tanulmányait, irodalomtörténeti karcolata­it, tényfeltáró riportjait rangos lapok, folyó­iratok közölték. Munkatársa volt a Tűznek, a PMH-nak, a Magyar írásnak, a Magyar Figye­lőnek és más hazai magyar lapoknak, de a bé­csi Stunde és a Nyugat is közölte írásait. A fi­nom és pontos megfigyeléseken alapuló lélek­rajza, plasztikus stílusa regényeiben érvénye­sült a leginkább. Börtön c. regényét Bp.-en Mikszáth-díjjal jutalmazták. Utolsó éveiben Martinovics Ignácról készült regényt írni, mű­vét a Magyar írásban közölt részlet ígéretes­nek mutatja. Irodalomtörténészi erudícióval tudta felidézni a múlt írói nagyjait. Magyar miniatűrök c. müve lényegében novellisztiku­san feldolgozott írói életrajzok sorozata. Kor­társai műfordítóként is becsülték, Baudelaire, Verhaeren, Walt Whitman, Ernst Toller és má­sok müveiből fordított. Korai halála egy ígére­tes írói pályát zárt le. M.: Prometheus, v., Kassa 1924; Szakadó kötelek, r., Kassa 1926; Önarckép, v., Kassa 1927; Börtön, r„ Bp. 1928; A gyár, r., Bécs 1928; Magyar minia­tűrök, elb., Kassa 1931. Ir.: Szalatnai Rezső: J. J. Nekrológ, Magyar Figye­lő 1934. 129-131.; Fábry Zoltán: J. J. = F. Z.: Öl 4.; Kemény Gábor: így tűnt el egy gondolat. Bp. 1940; Csanda Sándor: Első nemzedék, 1968; Fónod Zol­tán: Üzenet, Bp. 1993, 2002. Sz. Z. JÁROSSY Erzsébet -» Madame Sans-Géne Jel: irod. röpirat. Az 1929. dec. 8-15-e között rendezett országos csehszlovákiai magyar könyvhét alkalmából jelent meg Darkó István szerkesztésében Po.-ban. A rövid előszóval e­gyütt 20 írást tartalmazott, többek között Alapy Gyula, Darkó István, Egri Viktor, Győry De­zső, Jarnó József, Simándy Pál, Sziklay Fe­renc, Szombathy Viktor, Tamás Mihály, Tichy Kálmán tollából. A cikkek közül Simándy Pál Tíz év után c. kritikus hangú helyzetképe a leg­figyelemreméltóbb. T. L. JELEN Mihály; Jellinek; Fáradt Mihály (Po­zsony, 1898. jún. 11.- uo., 1956. febr. 20.): új­ságíró, szerkesztő. Apja polgári iskolai tanár volt. A kereskedelmi iskola elvégzése után Bp.-en lett banktisztviselő. 1919-ben az egye­sült munkáspárt funkcionáriusa volt, a Tanács­köztársaság leverése után ezért visszatért szü­lővárosába. Élénk publicisztikai tevékenysé­get fejtett ki a Tűz, a Diogenes, a Munkásúj­ság, A Reggel és a Csehszlovákiai Népszava c. lapokban, de elbeszéléseket s tárcákat is gyak­ran közölt. 1929-től alapító tagja s néhány é­vig titkára volt a Po.-ban székelő Munkásaka­démiának, és egyik kezdeményezője a magyar munkásakadémiák létrehozásának. A fasiz­mus előretörése idején a népfront híveként kommunista lapokban is publikált, s az ezáltal 177

Next

/
Oldalképek
Tartalom