Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

6. A magyar tankerületek és tanítóik - XII. A magyar tanítóság tömegéletrajza

és könyörgött, hogy ne tegye tönkre becsületét, hisz a virágot sértetlen visszaadja. De könyörületre nem számíthatott. Egy tanító, hogyan taníthatja az ifjúságot, ha ily mélyen süllyed az erkölcsökben! Feszült figyelemmel, és a legnagyobb részvéttel voltunk mi, tanítók kollégánk iránt. Miért? Talán nyomorúságos kenyerét féltettük? Dehogy, hisz ha vasúti bakternek megy, akkor is lesz olyan fizetése, mint a tanítónak. Nem azt féltettük, hanem az ő minden szépért lelkesülő lelkét, mily nagy szégyen lesz, ha elítélik. Mily nagy volt a megnyugvásunk, mikor a bírói ítéletet hallottuk. A panasz után a bíró ránézett a megtört vádlottra és nem is kérdezte, hogy mivel menti magát, egyszerűen azt mondta: „Ki a virágot kedveli, rossz ember nem lehet." Ezzel felmentette. Igaz is, ha bírt volna venni a tanító olyan virágot, ezt nem teszi. Nem tudom, hogy ennek az ügynek hatása alatt-e, de rövidesen felemelték 800, majd 1000 koronára a kezdő fizetését." Ma már nem ismétlődhetik meg az ilyen eset. Szociális helyzetünk lényegesen megjavult: a falu ezermesterévé lettünk. Mindenütt ott vagyunk, ahol munkára, segítségre van szükség a faluban. Szinte Jókai regényeibe illők a legtöbben közülünk, a kötelező iskolán kívül való kultúrális és szociális tevékenységen túl állunk a köz szolgálatába. Ügy érzem, hogy ennek a sokoldalú elfoglaltságnak megvan az a hátránya, hogy örökké csak adunk, de vajmi keveset kapunk érte cserébe és így kultúrmunkánk egyre gépiesebbé válik, egyre inkább veszít tartalmi értékéből. Nem marad időnk, hogy önmagunkba szálljunk, megérleljük a haladó világ eszméit és hasznukra fordíthassuk felfedezéseit. Szakíthatunk-e naponkint legalább egy órát, hogy ismereteinket gyarapítsuk? Van-e könyvtárunk, hogy kötetei között válogatva pedagógiai tudásunkat elmélyítsük? A tanítói könyvtárak állapota, szerény kötetszáma nem keltheti bennünk azt a reményt, hogy komoly önképzésre sor kerülhet. A járási tanítói könyvtárak magyar tagozatának olvasottságáról sincsenek megnyugtató adataink. A könyvtáraknak helyes felszerelése és kifejlesztése tanítói tömegéletünknek egyik legégetőbb kérdése. Két megoldást ajánlok: Az egyik szerint 3—5 könyvtártípust kellene mindenekelőtt teremtenünk és az iskolafenntartók tehetsége szerint előírni azt az évenkint feltétlenül megkívánt összeget, melyet a könyvtár fejlesztésére fordítani kell. A nélkülözhetetlen könyvek lennének a legolcsóbb típusu könyvtárban, és a típus kötetszámával párhuzamosan fokozódna szakszerűsége. A tervezet kidolgozását, a könyvek akadálytalan behozatalának biztosítását a Magyar Tudományos Társaság feladatai közé sorolom. A másik megoldás a községi könyvtárral kapcsolatosan tartja lehetőnek, hogy a könyvtár költségvetéséből pedagógiai munkára fordítson bizonyos percentet a könyvtáros, aki igen sok esetben tanító. A pedagógiai munkának a községi könyvtárba való meghozatala kettős eredménnyel járhatna, t. i. a tanítón kívül a szülők is megismerkedhetnének a gyermeknevelés kérdéseivel ós talán javulna a helyzet, mely jelenleg bizony sokszor elég vigasztalan. A szülők nevelői tehetetlensége, tájékozatlansága adja a tollat két tapasztalt kartársunknak a kezébe, mikor azt írják: „Hosszadalmas volna leírni, hogyan rágódik a gyermek lelkében ez a soksok rozsda, ami a szülők és felnőttek gondatlansága, felelőtlensége és tudatlansága révén kerül a gyermek lelkébe. A néhány évvel ezelőtt még göndörhajú és baba294