Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])
6. A magyar tankerületek és tanítóik - XII. A magyar tanítóság tömegéletrajza
XII. A magyar tanítóság tömegéletraj za Strecha Sámuelnek, az 1919-ben országos felügyelettel megbízott tanfelügyelőnek a szerkesztőséghez intézett írásának soraival kezdem kísérletemet, hogy megrajzoljam a magyar tanítóság tömegalakját. A tanfelügyelő úr, akinek feladata a magyar iskolák ellenőrzése volt, a következőket írja: „Midőn 1919. év szeptemberében Štefánek Antal dr. iskolaügyi kormányelőadó úr meghívására szolgálati helyemet a bratislavai teljhatalmú minisztérium iskolaügyi referátusában elfoglaltam, tudatában voltam annak, hogy sok nehézséggel kell majd megküzdenem. Először is teljesen új, tradíciónélküli hivatalban kellett alapvető munkát végeznem, másodszor pedig számolnom kellett azzal, hogy hivatalos munkálkodásom sokszor szemben találja majd magát rengeteg bizalmatlansággal. A nehézségeket növelte az a körülmény, hogy az iskolaügyi referens úr a szlovenszkói összes magyar népiskolák felügyeletével bízott meg. A feladat nehéz volt ugyan, de annál szebb. Tisztában voltam azon körülménnyel, hogy itt nemcsak pedagógiai, hanem tanügyi politikai irányban is céltudatos, tapintatos és körültekintő tevékenységgel hazámnak rendkívül fontos és nagy horderejű szolgálatot tehetek. Tudtam azt, hogy a szlovenszkói magyar tanítói kar úgy szakmai, mint erkölcsi szempontból hivatásának magaslatán ál'l ugyan, de politikai tekintetben — természetesen, — a régi államalakulat ideológiájának vallója s nehezen fog beletörődni az elvesztett háború okozta új államjogi helyzetbe. Midőn első hivatalos látogatásaimat megkezdtem, egyesek leplezetlenül céloztak arra, hogy a helyzet, amelyben vagyunk, nem kodifikált, mert a békeszerződések még nincsenek megkötve, tehát — quasi — csak átmeneti. Nekünk, akik az adott állam jogi helyzet változhatatlanságát és érintetlenségét vallottuk, csak fokozatosan, sok érveléssel többé-kevésbé sikerült azon meggyőződésnek útját egyengetni, hogy az adott helyzeten a békeszerződések lényegben semmit sem változtatnak, ennélfogva a fennforgó állam jogi helyzetet véglegesnek kell tekinteni. Ezen hiedelem eloszlatása képezte az első lépését a csehszlovák állampolgári tudat pilléreinek megalapozására irányuló törekvésnek a szlovenszkói magyar tanítóság lelkében. Emellett lépten-nyomon hangoztattam, hogy a csehszlovák köztársaság demokratikus alkotmányának elveihez híven elsőrendű kötelességének fogja ismerni, hogy kultúrpolitikai téren magyarajkú állampolgárainak nemzeti kultúrjavait nemcsak tiszteletben tartsa, hanem azokat fejlessze, tehát hely292