Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

6. A magyar tankerületek és tanítóik - IX. Paulovič József: Tapasztalataim kerületem magyar iskoláiban

magyar pedagógiai irodalomra (amely amúgy is inkább szervezeti jellegű) támaszkodhat. Itt nem marad más hátra, mint megtanulni az állam nyelvét, szorgalmasan és mielőbb pótolni az elmulasztottakat és egyúttal gondoskodni a modern pedagógiai úttörőink (Příhoda, Kádner, Velinský, Chlup stb.) fontosabb műveinek magyarra fordításáról, különösen azok részére, akiknek kevés a nyelvi érzékük, avagy tanulásképességük az előre haladott kor miatt nem lehet eléggé célravezető. Az említett fordítások realizálását a mai gazdasági válság gáncsolja ugyan, de én mégis a szlovenszkói magyar iskola szebb jövője és tanítósága érdekében keresztülvihetőnek és égetően szükségesnek tartom. A csehszlovákiai magyar préparandiából a legutóbbi években kikerült tanítóság nemcsak hogy eléggé tudja az állam nyelvét, de pedagógiai elméleti előkészülete is alaposabb és modernebb. Azonban közöttük is van eltérés. A középiskolások az abituriens kurzussal a gyakorlati módszertanban mögötte vannak a tanítóképzőből kikerült tanítóknak, de elméleti és formai tudáskörük szélesebb és mélyebb. Nagy hiba, hogy Szlovenszkón a népiskolák különféle jellege miatt a kezdő tanítók csak kis része működhet pályafutásának kezdetén a magasabb szervezetű (többtanerős) iskolánál. így történik, hogy a lehetetlen egytanerős iskola nem egy kezdő tanítót ábrándít ki idealista mivoltából. Nem is csoda. Válogatott gyermekanyagú, kis létszámú, többtanerős és csak 5 évfolyamú gyakorló iskolában szerzett tapasztalatok után a 8 évfolyamú egytanerős iskolában a nevelés és tanítás csak tapogatódzás le'het. Eredményes alkotómunka a cselekvő iskola szellemében ilyen körülmények között itt lehetetlen. Nagyon sok kezdő tanítót, akinek a tanítóság többnyire csak menedékhely vagy kenyérkereső pálya, sokszor a legkisebb tanítói rátermettség híján, az egytanerős iskola a tanítói tekintélyt sehogy sem emelő különféle jövedelmei vonzzák. Itt csak az Összes egy- és kéttanerős iskolák többtanerős iskolákká való átszervezése segíthetne. Úgyszintén égető szükség van tisztán pedagógiai szaklap kiadására a magyar tannyelvű iskolák tanítóságának és annak kötelező vétele. Itt kapna a tanítóság tájékozódást és utasítást az iskolán kívül kifejtendő kultúrtevékenységre is. A szlovenszkói magyar tanító általában szívesen és örömmel végez az iskolán kívül is kul túrmunkát. Hanem több veleszületett és belenevelt kollektivizmussal nagyobb és nemesebb cél felé tudná egyesíteni a szétforgácsolt és sokszor antidemokratikus falusi elemeket. Mert dicséretreméltó ugyan, ha a tanító csak az iskolájának szenteli magát és hivatását a legjobb lelkiismerete szerint végzi, de Isten és ember előtt háládatosabb és áldásosabb a munkája, ha — megpróbáltatások árán is — a köznek él és megtalálja az őt megillető helyét községe kis társadalmában és annak fontos tényezőjévé válik. Meg vagyok győződve, hogy az egész tanítóság, de különösen a fiatalabb szlovenszkói magyar kollégák és kolléganők ernyedetlen igyekezetükkel és szorgalmukkal megteremtik az igazi magyar cselekvő iskolát Szlovenszkón, tántoríthatatlan munkájukkal a közért megnyerik a falut fiatal demokratikus államunk nemes eszméinek és humánus rendeltetésének, még pedig a magyar kisebbség szebb, igazibb, jobb és boldogabb jövőjéért. 239