Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

6. A magyar tankerületek és tanítóik - IX. Paulovič József: Tapasztalataim kerületem magyar iskoláiban

IX. Tapasztalataim tankerületem magyar iskoláiban írta Paulovič József\ áll. tanfelügyelő. Mondhatom, hogy tan kerületem magyar iskoláinak tanítósága általában lelkiismeretesen, hűségesen, odaadással és ismeretes tanítói idealizmussal a legjobb tudása szerint végzi nemes tanítói munkáját. Nem ritka közöttük az igazi tanítói tehetség, amely ha párosulna és mindig karöltve járna a legújabb pedagógia-didaktikai irányok ismeretével és tudásával és azok meghonosításával az iskolában, érvényesíthetné az új végleges normális tanmenettel hangsúlyozott cselekvő iskola alapelvét, vagyis az életből az életre való nevelést. Mert hiába, ma már az intuitívitásunkat tudományos alapokra kell helyezni. Csak így lehet nevelő-tanításunk a korral haladó és az új élet körülményeinek megfelelő. A forradalom előtti magyar tanítóképzőből kikerült tanítók és tanítónők közül sokan csodálják fiatal kollégájuk vagy kolléganőjük „különös" baráti viszonyát a csemetékhez, akiknek természetes magaviselete már nem ellensarka többé a paszszív iskolában féltett tanítói tekintélynek, hanem a tanító és tanulók egy munkáscsoportba olvadva a közös feladatok megoldására és ismeretek szerzésére törekednek. A modern tanító újszellemű iskolájában már többé nem jóságos, még kevésbé szigorú atyja a gyermekeinek, hanem okosabb pajtásuk. Ebben a baráti viszonyban rejlik az új iskola varázsa és súlypontja. Csak az ilyen kölcsönös megbecsülésen és szereteten felépített iskola érvényesítheti igazán a cselekvő iskola alapigéjét, hogy a gyermek maga dolgozzék, a tanító csak vezesse őt. Az új normális tanmenet csak cselekvő iskolát ismer. A régi passzív iskolát tehát át kell alakítanunk cselekvő iskolává. De hogy! Mikor az idősebb tanítóság nagyobbrészt intenzívebb önművelődés és továbbképzés és esetleg alkalom hiányában nem sajátíthatta el talán a nagy átalakító munkához szükséges elméleti és gyakorlati alapismeretekeť? Az új tanmenet nem minden; gócpontja helyes megértésében és célravezető életbeléptetésében, vagyis a tanítói személyiségben van. A legmodernebb tanmenet is holt marad, ha a korral haladó tanító individualizmusa életre nem kelti. Az új tanmenet tehát a tanítói egyéniség átalakítását jelenti a cselekvő iskola szellemében. Ezen tanítói egyéniség átformálását megkövetelő munka nagyobb sikerrel fog járni ott, ahol a pedagógiai önművelődés-akarással karöltve jár az államnyelv tudása, mint ott, ahol az utóbbi föltétel hiányzik és a tanító csak a belföldi szerény 238