Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - V. Mikuss Elek: Magyar tanítók sorsa orosz fogságban

bői idekerült ujságpéldány, egy ügyvédi perrendtartás, Gyóni Géza „Lengyel mezőkön" című verskötete és egy a reneszánszról szóló kétkötetes munka képviselte a magyar nyomtatott betűt a tizennégyezer lelket számláló táborban. No, de a magyar tanító odahaza sem volt annyira elkényeztetve felszerelés dolgában, hogy fel ne találja magát! Palatáblául szolgált a steppe homokja. Füzetek készültek az Oroszországban nagy ívekben árusított, a mi olcsó Írógéppapírunkhoz hasonló cigarettapapírból, irónok nádszálba öntött ólomból, agyaggal kevert koromból. A három újságot a tanfolyam végéig foszlányokká olvasták a betűéhes „nebulók", de meg is tanultak mind írni-olvasni. Lesz meglepetés otthon, majd ha először mutatják be az ámuló atyafiságnak az új tudományt!!! Papot, semminő felekezetűt, — évekig nem láttunk a trojckói táborban. Hogy vasárnap, vagy ünnep van-e odakünn a világban, azt nem istentiszteletre szóló harangszó jelezte, hanem Vágner őrmester úr ünnepi káromkodásai. Hétköznapokon, mikor vályoghordásra, illemhelytisztogatásra osztották szét a társaságot, ezek a mindenoroszok uralkodójának címzett válogatott jókívánságok jelentékenyen hoszszabbak és kacskaringósabbak voltak, ünnepeken rövidebbek, de époly tartalmasak. Nem csoda tehát, ha lelki gondozás hiján hit és erkölcs dolgában egyre kevesebb követésreméltó példát termelt ki magából a tábor. Szabó János baptista felekezetű magyar tanító eszmélt rá leghamarabb, hogy itt — ahol a keresztényi erényeket nemcsak hirdetni, hanem cselekedni is a legégetőbb szükség parancsolja — magunkon kívül ismét nem számíthatunk senkire. Maga köré gyűjtötte híveit, esténként prédikációt tartott nekik s velük ájtatoskodott. Mindtöbben gyűltek köréje — a másvallásúak is — erre Szabó valóságos hittérítő munkába kezdett. Híveinek száma egyre nőtt s ő fáradhatatlanul dolgozott tovább. A román baptisták kérésére hozzájuk is eljárt prédikálni, mert románul is jól tudott. Néhány hónap múlva egész barakok tértek át a baptista hitre. Szabó buzgalmának sokan köszönhetik, hogy sikerült visszanyerni lelki egyensúlyukat. A halottkíséret az önkéntesek tiszte volt. Ha közülük való halottat temettünk, a temetési szertartásokat kántoraink végezték. Az 1915—16. évi nagy kiütéses tífuszjárvány idején, amely a tájbor lakóinak 75%-át söpörte magával, a sírásás és halottszállításból is derekasan kivettük a részünket, s bizony sorainkban is széles rendet vágott a csontember. 1916-ban Turkesztán fővárosába: Taskentbe kerülve az YMCA amerikai megbízottjának jóvoltából végre német, angol, francia könyvekhez juthattunk s esti tanfolyamok tartására alkalmas helyiséghez. Magyar könyveket Mr. Daves sem tudott szerezni. Az amerikai megbízott üres barakokat vásárolt a táborokban, felszereltette padokkal, asztalokkal és táblával. Ezekben a „kultúrbarakokban" ünnepnapokon s az est óráiban szüntelen folytak az ismeretterjesztő és szakelőadások, nyelvtanfolyamok, analfabéta-tanfolyamok, melyeknek előadói, oktatói túlnyomórészt ismét csak a tanítóság soraiból kerültek ki. Pedig munkájukért díjazásban nem részesültek. 1917-ben, a cári uralom végvonaglásának idején, a Turkesztánban dúló éhínségben a baraklakó hadifoglyok szenvedtek a legtöbbet; számosan pusztultak el közülünk éhtífuszban. Mikor már minden kötél szakadt, közös kérvényt írtunk a közoktatásügyi minisztériumnak s elviselhetetlen helyzetünket ecsetelve, segélyt kértünk, ha máskép nem, fizetésünk terhére. A minisztérium ki is utalt fejenként 60 rubelt, de nem a Vörös Kereszt taskenti megbízottjának útján, hanem a szibíriai 201