Szerényi Ferdinánd (szerk.): A csehszlovákiai magyar tanítók almanachja (Bratislava, Učiteľské nakladateľstvo U nás, [1934])

5. A tanítói munka - V. Mikuss Elek: Magyar tanítók sorsa orosz fogságban

német bankon keresztül. Mire hosszú huzavona után — talán másfél évre — megkaptuk a segélyt, a pénz annyira elértéktelenedett, hogy sokan nem is tartották érdemesnek átvenni. Vásárlóértéke kb. két kilogramm kenyér ára volt s attól tartottunk, hogy a minisztérium aranykoronaértékben fogja levonni fizetésünkből. Ennél több segélyben az egész fogság alatt nem részesültünk. A Kerenskij-féle, majd az októberi bolseviki forradalom győzelme megmentett ugyan bennünket az éhhaláltól, de különösen az első hónapok alatt sokat szenvedtünk az agitátorok által állandóan az „urak", a „burzsujok'' ellen izgatott legénységtől. Azoktól az emberektől, akiknek önzetlen barátai, segítői voltunk egész fogságunk ideje alatt. Miután másokon — igazi zsarnokaikon — bosszújukat nem tölthették ki, mert nem értek el hozzájuk, egyszerre mi lettünk az „urak", „elnyomók", „hajcsárok", „kizsákmányolók" s urambocsá', „burzsujok" is. A tisztitáborok lakóinak is kezdett rosszul állni a szénájuk. A tiszti fizetéseket beszüntették s az eddig bőven folydogáló vöröskeresztes és egyéb segítőbizottságok pénzforrásai is eldugultak és a legénység velük szemben is ellenséges magatartást kezdett tanúsítani. Most egyszerre felfedezték, hogy a legénységi táborokban vannak „az intelligenciához tartozó emberek, akik esetleg még tisztek lehetnek odahaza!" Egyremásra jött az üzenet, parancs, kérés: csendesítsük le a legénységet, tartsuk távol a bolseviki eszméktől, tartsuk fenn a fegyelmet, a katonás szellemet stb. Minket tesznek otthon felelőssé mindenért, ami a táborban történik!! Mintha bizony a minden eresztékében recsegő-ropogó, bomladozó társadalmi rendnek csúfolt valamit egy üszkös gyufaszállal alá lehetett volna támasztani!! Magunk is állandó céltáblái voltunk a gúnyolódásnak, rosszakaratú rágalmazásnak, szidalmaknak. Akárhányszor inzultusoknak is ki voltunk téve. A tisztikar pedig azzal gyanúsított, hogy mi izgatjuk a legénységet, mintha bizony az előzmények után szükség lett volna mesterséges izgatásra!! Valóságos megváltás volt ránk nézve, midőn a bolsevikiek a táborokat feloszlatták s elrendelték, hogy mindenki munkát vállaljon. Szétoszlott a tanítótársaság is s kiki igyekezett elhelyezkedni és a háború végéig meghúzni magát távol tisztektől, távol legénységtől: oroszok között. Volt aki gyárban dolgozott, volt aki a legnehezebb földmunkára kényszerült, volt, aki irodában, hivatalban helyezkedett el képességei, nyelvtudása szerint. Némelyek ügyes szervezőképességük révén magas, nagyfelelősségű állásokba verekedték fel magukat, kivíva az oroszok tiszteletét, megbecsülését. Egy tanítótársunk pl. hazánk nagyságával vetélkedő kormányzóságnak volt az élelmezési diktátora; mások szövetkezeteket vezettek, kórházakat, állami műhelyeket, közigazgatási hivatalokat igazgattak, iskolákat szerveztek, a forradalom zűrzavarai között is bámulatos eredménnyel. , , : Midőn a világháború végeztével a szabadulás napja ránk is felvirradt, az újonnan épülő állam nehezen nélkülözte ezeket az építő erőket s nemegyszer ígérettel, ravaszsággal, vagy erőszakkal igyekeztek minél tovább visszatartani a foglyokat munkahelyeiken. Ez volt az oroszok hálája!!!! Midőn e sorok írójának alkalma volt Moszkvában Lunacsarszkij közoktatásÜgyi népbiztossal eszmecserét folytatni, a komisszárius nem fukarkodott a dicsérettel: „Nagyrabecsülöm a fogoly magyar tanítókat; sok szépet és elismerésreméltót hallottam felőlük s ha politikai nézeteink nem egyeznek is, sokezer ilyen kultúr, munkást kívánok a cári uralom által szellemi " sötétségben tartott orosz népnek!" Akinek megadatott közülünk, hogy sok évi hányatás után újra viszontláthatta Övéit és hazáját, az új rendben kipróbált kötelességtudásával látott hozzá fel202